Ki lehetne a legszeretetreméltóbb, a legodaadóbb, a legkedvesebb, és a legcsodálatosabb emberi lény, mint a gyermekünk. Biztonságban érzik magukat mellettünk, a feltétlen szeretet diktálja minden cselekedetüket, szeretettel jönnek mindig a közelünkbe. Nem hanyagolhatjuk el őket, törődést igényelnek, ezernyi törődést, és kíváncsian nézik a tekintetünket, vajon mikor is kedveskedünk nekik valamivel. Szeretetre van szükségük, és ezt csak mi tudjuk nyújtani nekik, akik mindig szerettük volna, hogy megszülessenek.

Ha sírnak, sokszor azt sem tudják, vajon miért is törött el a mécses. Vigyük őket ki a nagyvilágba, mutassuk meg nekik, hogy meg fognak állni majd a saját lábukon is később, de most még a szülői szeretetre van szükségük. Ha valamit nem jól csinálnak, ne haragudjunk rájuk, épp most tanulják, hogyan is kell alkalmazkodni az élethez. Törődjünk gyermekeinkkel! Ők a jövő nemzedéke, ők fognak majd ápolni ha mi már idősebbek leszünk, és átveszik a stafétabotot tőlünk.

Ők is megtanulják, hogy mit is kell tenniük, ha egyedül maradnak majd a problémáikkal. Neveljük őket önállóságra, és adjunk lehetőséget nekik, hogy annyit játszhassanak, amennyit csak szeretnének. Az esti mese soha ne maradjon el, legyünk együtt gyermekeinkkel annyit, amennyit csak tudunk áldozni az időnkből. Ha nem is kérünk hálát a törődésért, biztos, hogy többszörösen visszakapjuk azt a szeretetet, amit mi adtunk át nekik.

Ők is új ösvényen haladnak majd ha felnőnek, úgy alakítják majd az életüket, ahogy azt megálmodták még gyermekkorukban. Biztonságos gyermekkort nyújtsunk nekik, olyat, ahol jólérzik magukat, és vidám arccal ébrednek fel minden egyes reggel.

Tárd ki karod feléjük, és öleld át őket, hiszen pótolhatatlan az ő szeretetük. Teremtsd meg azt az életet nekik, amire vágynak, hiszen olyan gyorsan felnőnek, és úgy szeretnek élni, ahogy senki más. Tedd egyre jobbá az életüket, szeresd őket mindörökkönörökké, amíg a világ világ. :)