Nem túl szerencsés választás volt az előző bejegyzés után rögtön arról beszélni, hogy miért csak akkor együnk ha éhesek vagyunk. De így hozta a sors, hát beszéljünk erről is egy keveset, hiszen elég sok embert érint, kezdve velem, akiről tudni illik, hogy igencsak nehezen mondok le egy-két falatról. Ez már kóros állapot nálam, talán épp ezért illesztettem be ezt a témát mára.

Nagyon nehéz megszabadulni rossz szokásainktól. Egyik ilyen rossz szokásunk az állandó eszegetés. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de sokszor nem tudok lemondani az evésről. Ezt bizonyítja a súlyom is, van ledolgoznivalóm bőven. El is határoztam sokszor, hogy csak háromszor fogok enni naponta, de én a gyógyszerekre fogom, hogy attól van nagyobb étvágyam. Mégha így is van, akkor is megálljt kellene tudnom parancsolni magamnak, és figyelmeztetni magam, hogy csak akkor egyek, ha tényleg éhes vagyok.

Megterhelem a szervezetem működését, és valljuk be, hogy sok baj forrása a túlevés. A betegségeket jobb megelőzni, nem előidézni a bajt, és tetézni még sok-sok vétséggel. Figyeljünk önmagunkra, figyeljük hogyan reagálunk egyes étkezésekre, és változtassunk ott, ahol épp szükséges. Mert muszáj változtatni, ha nem akarunk idő előtt megbetegedni. Tanulj az én példámból, és igyekezz jó formában tartani magadat, sok mozgással, és főleg azzal, hogy figyelsz az evési ritmusodra, és akkor egyél csak, ha tényleg éhes vagy. Saját magad fogod megtapasztalni ennek a mondatnak a hasznosságát.