Ha elég bölcs lennék, máris tudnám a fenti mondatra az igaz megoldást. De nem is vagyok elég bölcs és elég okos sem valószínű ahhoz, hogy csakúgy hirtelen valami biztatót írjak. De próbálkozom, és a végére kiderül, mire is jutok ezzel a feladattal. Azért tettem be a fenti képet ebbe a bejegyzésbe, mert imádom a könyveket, és szerintem nagyon sokat lehet tanulni, okosodni általuk. Már ha megvan a hajlandóság bennünk, hogy olvassunk, gondolkozzunk, és megoldásokat keressünk. Ki lehet találni, hogy én az idők folyamán megszületett rengeteg könyvben, írásban keresem mindig először a bölcsesség forrását. Ha valaki elég kitartó, valószínű, hogy rá is lel erre a bölcsességre, ami időről időre egyre csak növekszik, gyarapodik, és ezt mind tovább is lehet adni a társainknak, a barátainknak, a szeretteinknek, főleg a kis csemetéinknek, akik szomjúhozzák a tudást és mindenre vevők, hál' Istennek. :) Az a baj, hogy elég kevés időt fordítunk erre, sokkal többet kellene foglalkoznunk ezzel.

A tudással ugye egyre okosabbak is leszünk és rengeteg tapasztalásban lesz részünk életünk folyamán. Ezek a tapasztalatok segítenek nekünk abban is, hogy jobban megismerjük magunkat és rájöjjünk, vajon mi érdekel minket és milyen irányban is induljunk el, ha az a célunk, hogy elég bölcsek és elég okosak is lehessünk az élet viszontagságaihoz, az élet szépségeihez, mindenhez, amivel csak találkozunk amíg élünk. De nem elég a tudás, ha azt nem jól alkalmazzuk. Bizony, minden ember más és más és másra fogékony, és ami nekem tetszik, nem biztos, hogy neked is kedvedre van, így nem biztos, hogy téged érdekelni fog az, amiről én szeretnék neked beszélni. Mindig meg kell ismerünk egymást valamelyest, hogy biztosra mehessünk. Aki kérdez, ő mindig kíváncsi egy kicsit, és ez jó, szerintem, mert a kíváncsiság viszi őt el abba az irányba, hogy kiderítse mi is érdekli őt és azt hogyan is tudná megvalósítani. Ilyenkor mindig a kis Vuk jut eszembe, aki folyton kérdezett, hogy egyre okosabb legyen és meg tudja állni a helyét a világban.

Mindig döntenünk kell abban, hogy mit osztunk meg másokkal. Okosan dönteni pedig csakis azok tudnak, akik elég türelmesek ahhoz, hogy előbb gondolkodjanak és csak azután cselekedjenek, nehogy zsákutcába kerüljenek életük során. Amikor úgy érezzük, hogy hiányzik valami az életünkből, talán nincs meg a kellő tudásunk ehhez és nem jövünk rá, hogy mindig a legtermészetesebb és a legegyszerűbb dolgok rejtik sokszor a titkot magát. Nem jövünk rá, hogy minden a rendelkezésünkre áll egy boldog és sikeres élet elnyeréséhez, csak kicsit kell magunkat megismerni, csak kicsit kell néha többet gondolkodnunk, és rájönnénk, hogy minden a szemünk előtt van és minden a kezünk ügyében van, csak azt a bizonyos első lépést kell megtennünk, amit annyira nehéz megtennünk. De épp ezért kell próbálkozni többször is egymás után, hogy ez később ne legyen már akadálya annak, hogy végig tudjuk járni az életutunkat, amit a jó Isten kiszabott nekünk. :)