A mostani modern világban, az okostelefonok világában könnyűszerrel gondolhatnánk, hogy minden adott ahhoz, hogy okosabbak, eszesebbek legyünk, mégis túlnyomórészt arra használjuk a telefonunkat, hogy közösségi oldalakon töltsük az időnket, ami valljuk be, hogy nem a legjobb módja annak, hogy feljődjünk. Nincs ebben semmi rossz (mármint hogy néhanapján ott vagyunk a közösségi oldalakon), csak ne rabolja el a drága időnket mástól. A nagy harci feladatunk most épp az lenne, hogyan is tudjuk legjobban élesíteni az elménket. Már amikor megszületünk, az érdeklődésünk szinte folyamatosan alakul, mindenre kíváncsiak vagyunk, minden érdekel minket, mindent elég érdekesnek találunk ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket. Ez persze inkább csak később fejlődik ki, amikor már közelebbi kapcsolatba kerülünk a való élettel. A világunk olyan sokrétű és változatos, hogy aki nem találja meg benne a helyét, hát, ő magára vessen! A természet szépsége, a régi és az új korok vívmányai mind arra ösztönöznek bennünket, hogy felfedezzük a világot. Nem érdemes kihagyni az életünkből ezt a jelenséget.

Nem is tudom, hogy mindenki lépést tud-e tartani a modern világ vívmányaival? Olyan gyorsan fejlődik mostanában minden, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket. De ha visszagondolunk a régi fiatalabbkori sulis éveinkre, eszünkbe jut egyszeriben, hogy mi mindent tanultunk a tanárainktól, de már az oviban is rengeteg olyan dolgot elsajátítottunk, amiktől fejlődtünk és amik egyre inkább ösztönöznek tovább minket ezen a felfedező úton. Én imádtam könyvtárba járni, versenyekre, imádtam olvasni, játszani, tanulni, és imádtam amikor észrevettem, hogy egyre többet tudok már a világról. Sosem mondhatunk le arról, hogy élesítsük az eszünket, mert minél többet tudunk mi is, annál többet tudunk mi is átadni majd a gyermekeinknek, az unokáinknak. Jók, nagyon jók az otthoni bensőséges nagy családi beszélgetések, amikor mindenki elmondja a saját véleményét és tanulhatunk egymástól is. Sajnos egyre kevesebb időnk jut így összejönni, egyre kevesebbszer jut időnk egymásra, pedig ezt sohasem jó elmulasztani. A kíváncsiságunk visz el mindig minket a nagy felfedezésekhez, a tudósokat a nagy találmányok feltalálásához, és a kíváncsiságunk az szerencsére, ami nem engedi, hogy megrekedjünk egy bizonyos szinten, mindig előrevisz minket valami, ami tudáshoz vezet. Aki sokat tud, jobban is tud élni, jobban ki tud jönni a világgal, jobban boldogul az életében is. Ezért jó, ha fejlesztjük magunkat minden téren. 

A rajzolástól az olvasáson keresztül egészen a játékokig, a beszélgetésekig számtalan lehetőségünk van arra, hogy fejlesszük önmagunkat, okosodjunk, eszesedjünk, és minél többet meg tudjunk a világról. Ha ki tudod használni ezeket a lehetőségeket, az már fél siker. Ha tanulsz, egyre többet és többet kívánsz majd felfedezni magadnak, egyre inkább lesznek jó és hasznosítható ötleteid, olyanok is eszedbe jutnak majd, amit a tanulás előtt még nem tudtál. Egyre több új lehetőség nyílik meg előtted, amiket számtalan módon tudsz majd felhasználni az életedben. Érdemes ezért mindig figyelni a körülötted lévő embereket, a társaidat, mert rettentő sokat megtudhatsz tőlük, amiket szintén fel tudsz használni a jó sorsod érdekében. Jó sorsod csak akkor lesz, ha jól tudsz mindig dönteni, és egyre képzed magad minden téren. Úgyhogy a lecke fel van adva, mindenki pont annyit tud kamatoztatni mindebből, amennyire hajlandóságot érez magában a fejlődésre. A tudásunkkal mi is hozzájárulunk a világ építéséhez, befolyásolhatjuk azt kedvünkre, ha épp ehhez van ráérzésünk. Minden ötletben olyan sok felfedezni való rejlik még, hogy érdemes törődni ezekkel az új vagy esetleg régebbi ötleteinkkel. Légy elég nyitott a világra, hogy eléd tárhassa mindazt, amire neked épp most ebben a pillanatban szükséged van, és ezt  nem lehet elég korán kezdeni. Láthatod, a fenti képen is a fiúcska mennyire örül, hogy részese lehet ennek a csodálatos világnak! :)