Senki se szereti, ha az álmai szerteszét foszlanak, senki se szereti, ha a körülmények befolyásolják az életét. Azért szoktunk álmokat szőni, mert valamit el szeretnénk érni vagy meg szeretnénk kapni valamit a jó sorsunktól, de ehhez időnként nem árt, ha terveket is alkotunk, mert nem minden pottyan az ölünkbe első szóra. Bárcsak így lenne, hogy megkapnánk mindent, amit csak szeretnénk az életünkben, milyen jólesne a szívünknek! Csakhogy az életünk nem mindig fáklyásmenet, így időről időre jó, ha felül is vizsgáljuk az életünk menetét. Sokszor kell belátnunk, hogy bizony, terveznünk kell, ha jót akarunk magunknak. De ki tud jókat tervezni? Talán, aki mindig figyelemmel is kíséri az élete alakulását. Ha már a kezdetükkor feladjuk az álmainkat, az olyan visszahúzóerővel bír, amit nehéz lesz felülmúlni valamivel is. Sok mindent feladtunk már azt hiszem, és épp ezért kell nagyon-nagyon türelmeseknek lennünk, hogy bírjuk a strapát, hogy mindig legyen bennünk elég erő a folytatáshoz. 

Én jelenleg még mindig a folytonos fogyóval küszködöm, és mindig belecsúszok egy olyan időspirálba, amiből azt hiszem, hogy nincsen kiút. Nevezetesen abba csúszom bele időnként, és talán mindig, hogy folytatni tudjam azt, amit ugye elkezdtem valamikor még régebben. Mindig jön valami, ami elsőbbséget élvez, ami miatt mindig engedek, ami miatt mindig újra kell terveznem a diétámat. Pedig elég lenne csak egyszer az elejétől a végéig megcsinálni. De nem! Én mindig találok kifogást, amiért persze később lelkiismeretfurdalásom is lesz, ami csak ront a helyzeten. El is határoztam, hogy mától jobban oda figyelek a testsúlyomra, mert ezen áll vagy bukik minden. Ha fogyok, a kedvem is jó, ha pedig nem, akkor a kedvem is alkalmazkodik ehhez a nézőponthoz. Sokan vagyunk ilyen helyzetben, és nemcsak a diétával vagyunk így, máskor is létrejön ez a probléma. A megoldás a fenti címben rejlik, mégpedig azt hiszem jó sokszor el is olvastam már magamnak, de alkalmazni eddig nem jól alkalmaztam. Ahhoz, hogy ne adjam fel már a legelején a fogyómat, ahhoz kellenek a sikerélmények, kellenek élettapasztalatok, de még a kudarcok is elvezetnek a tényleges megoldáshoz, ha ezt tényleg fontolóra venném. Csak időt kellene szánnom rá. Ez kulcsfontosságú tényező! Amire nem szánsz te sem az idődből, az nehezebben fog megvalósulni. Ez kulcskérdés!

Szóval kell jó sok idő, jó sok ötlet, jó sok türelem, kell még elegendő akaraterő, de még talán a pillanatnyi hangulatunk is jó irányban kell, hogy változzon, hogy mindenből mindig jól jöjjünk ki. Nem lehetetlen küldetés, annál talán egy fokkal jobb a helyzet. :) És mindig a jelen pillanat számít! Nem a tegnapi megevett csoki, vagy a tegnap elfelejtett kihagyott edzés számít, hanem az, hogy most mit gondolsz magadról. Ha elhiszed, hogy képes vagy a változásra, akkor olyan gondolatok fognak megjelenni előtted, mint amilyeneket szeretnéd, hogy meg is valósuljanak az életedben. Úgyhogy hinni is kell egy küldetésben, és nagyon-nagyon kell vágyni rá, hogy ez meg tudjon valósulni. És még az is, hogy valamit azért el is kell várni önmagadtól, valamire képesnek kell érezned magad, mert enélkül nem fog menni már a tervezés sem. Ha hiszel önmagadban, az olyan löketet ad a tervednek, az álmaidnak, ami megsokszorozza majd az erődet is, meg még plusz lelkesedést is hoz önmagával. Talán ez a lelkesedés vitt rá egyszer engem is arra, hogy belevágjak a fogyóba, és ez fog végig kísérni az egész diéta alatt is. Az út előttem van még, az én feladatom az, hogy szépen végig menjek rajta. Nem kis feladat, de tudom, hogy megcsinálom, mégpedig önmagamért, önmagam miatt. :)