Azt hinnénk, szomorúságunknak mindig megvan a maga oka. Pedig milyen sokszor okozunk magunknak fájdalmat csak azért, mert olyan gondolatoknak adunk teret, amik visszahúzóerővel bírnak. Erre mondják azt, hogy ezek mind hiábavalóságok. Előtérbe helyezni olyan lehetőségeket, amiknek még látszatja sincs arra, hogy negatív következményt vonnak maguk után, botorság. A tanács csakis az, amit a cím is sugall, hogy ne gondolkozzunk hiábavalóságokon, és főleg ne búslakodjunk ilyesmin.

Hogy egy kicsit jobban megértsük ezt a helyzetet, íme egy példa. Aggódsz például, mert szerinted bármikor fordulhat rossz irányba az életed. Ez egy fölösleges aggodalom, mert már eleve rossz a hozzáállás. Igaz, hogy váratlanul történhetnek olyan esetek, amikor azt hisszük, hogy még a Jóisten is ellenünk van. Itt azért jó sok mindennek kell közrejátszania, hogy ha ennyire elveszítjük a reményünket az életünkben. De mégiscsak fölösleges aggodalomról van szó, mert nem láthatjuk előre mi fog történni a következő pillanatban, ezért teljesen fölöslegesen készítjük ki az idegrendszerünket. Negatív hozzáállással sosem jutunk egyről a kettőre, ez is biztos. A helyes hozzáállás ilyenkor az, hogy bizakodunk a jövőnkben, mert tudjuk, hogy a jelenünk formálja a jövőnket, és magunkról pedig azért elég jól tudjuk, hogy milyen fából is faragtak minket.

Mivel ez az írás is arról szól, hogy legyünk pozitívak, gondolkodjunk optimistán, eleve el kell hessegetni az ártó gondolatainkat. Az, ami még nem történt meg, nem biztos, hogy meg fog valaha is történni. Ahhoz mi is kellünk, hogy hogyan alakul majd a jó sorsunk. Befolyással tudunk lenni akár a következő másodpercre. Mi alakítjuk a sorsunkat, ezért sem szabad eleve búnak ereszteni a fejünket. Bármiről legyen is szó! Inkább nézzük az élet napos oldalát, mert sokkal több olyan impulzus ér így minket, amik örömöt és vidámságot hoznak el nekünk. Éljünk boldogan, mert ehhez nem is kell olyan nagy erőfeszítés, mint elsőre gondolnánk! :)