Gyűjtögetek, gyűjtögetek, mint őseink tették régen. Már nem férünk a lakásban, annyi összehalmozott dolog van, amit az ember lánya (fia) sajnál kidobni. Őseink viszont nem azért gyűjtögettek, mint most mi, ők az életükért, az életben maradásukért gyűjtögettek, és vadásztak, majd termeltek a földeken.

Ez az első számú feladatom, leszoktatni magam arról, hogy megvegyek olyan dolgokat, amit tudom, hogy két nap múlva megunok, vagy már nem tulajdonítok olyan nagy jelentőséget neki, mint a legelején. Nehéz megválni a megszokott ruháimtól, még akkor is, mikor már "kinőttem", vagyis kihíztam belőle, vagy éppen lefogytam már annyit, hogy nincs rá szükségem. Ekkor jön a csalós kérdés, hogy na, de mi lesz, ha visszahízok?! Hát erre csak az lehet a válasz: - nem szabad visszahízni, ha már egy súlyt elértem.

Mifelénk a városban egy évben 2x van általános lomtalanítás, mikor ki lehet tenni az utcára a megunt dolgainkat, s a szemétszállító elviszi. Lomtalanítsunk mi magunk. Rendezzük át azt a ruhásszekrényt többször is, és dobjuk ki, amit nem használunk. Máris több hely lesz, pláne, ha a családtagok is beneveznek ebbe a programba. Nem csak a megunt ruháinkat tudjuk nélkülözni, más szempontból is lomtalaníthatunk.

Ha lepihenünk, képletesen az agyunkat is megtisztíthatjuk a rossz gondolatoktól, ha meditálunk egy kicsit, relaxálunk egy kicsit, tornázunk, vagy csak nyújtózunk egyet. Dobjuk ki a rossz gondolatainkat, ne is találkozzunk velük többé, eresszük szélnek a csábító negatív berögződéseinket.

Sosem gondoltam, hogy a megerősítő mondatoknak lehet egyáltalán hasznuk, mikor először olvastam róla. Gondoltam, nem nekem való, hiszen nálam minden rendben van, azt hittem, jól gondolkodom.  És tessék, itt vagyok, és keresem a neten a motivációs írásokat, és a megerősítő, hasznos mondatokat.

Mondjunk le arról, ami már nem kell, amire már nincs szükségünk. Csak jól járhatunk vele, és boldogabban élhetnénk. :)