Nem élhetünk egymás nélkül, mégha olykor nehezebben is vesszük az akadályokat, sokat segít ha van valaki, akire támaszkodhatunk. Én sem jutnék semmire nélküled, épp ezért is köszönöm, hogy olvasod a blogot. :)

Azt hisszük olykor, hogy mi irányítunk mindent, de ez nincs így, mert csak együttes összefogással tudunk egyről a kettőre jutni. Becsüljük meg ezért egymást, hiszen sohasem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk segítségre. Sokszor kerülünk pácba, és nagyon sokszor a társaink segítségével tudunk csak kikászálódni a bajunkból. Ha módod van rá, segíts te is ott ahol csak tudsz, ez százszorosan megtérül.

Azt hittem még régebben, hogy ez a blogom nem fog sokáig megmaradni, majdnem kitöröltem egyszer. Mégis, ha visszanézem, látom, hogy volt értelme belekezdenem, és remélem, hogy sokáig írhatok még neked és főleg magamnak motivációs megerősítéseket. Kellenek az ilyen megerősítő mondatok, szavak, amik tettekké váltják a gondolatainkat.

Gondolkodj el néha azon, milyen lenne csak úgy magunkban élni, mintha remeték lennénk. Sokan közülünk hamar feladnák a harcot az életbenmaradáshoz, vagy egy boldogtalan és kiégett életet élnénk. Nézz a társad szemébe, és meglátod azt a ragyogást, amivel érezheted, hogy mennyire örül, hogy veled lehet. Becsüljük meg egymást, és köszönjük meg a jó sorsunknak, hogy van kivel megosztanunk ha bajba kerülünk, vagy ha épp az egekben járunk nagy örömünkben.

Nem írok sokat egy-egy ilyen bejegyzésbe, mert szeretném ha tovább gondolnád amit írok, vagy amiről épp szó van. Ha csak egy-egy mondat ragad meg benned, vagy egy-egy szó újragondolásra késztet, és elindít benned egy folyamatot, akkor már megérte megírni a bejegyzést. Saját magam ösztönzése is a célom és nagyon hálás vagyok azért, hogy olvasod amit írok. :)

Sok mindenért tartozunk köszönetet mondani, ha jól belegondolunk. Már csak azért is, hogy élünk, és ezt az életet élhetjük, amit a jó sorsunk adott nekünk. Formáljuk, alakítsuk olyanná életünket, hogy mindennap hálásak lehessünk a minket ért eseményekért. :)