Mivel is lehetne jobban szemléltetni a lépésről lépésre haladás művészetét, mint egy ilyen spirális lépcsősorral. A képen a Vatikáni Múzeumot láthatod, és ha jól belegondolsz, nem tudnál a csúcsra felérni, ha nem lépésenként haladnál. Legyen mindig a szemed előtt a kép, és tudd, hogy életünkben is csak úgy boldogulunk, ha egymás után tesszük a dolgainkat, szépen, lépésről lépésre haladva.

Milyen távlatok is nyílnak meg, ha a lépcsősor aljáról felnézel a magasba! Eszedbejut, hogy minden egyes sikeredért ugyanúgy meg kell küzdened, egyenként, mindig magad mögött hagyva azt, amit már elértél. Ha nem is mindig küzdelem a napi feladatunk, jó, ha emlékezetünkbe véssük, hogy elindulni az úton talán könnyű, talán nehéz, de mindig szükséges, és azt hiszem, hogy törvényszerű is. Hiszen nem jutnánk egyről a kettőre, ha csak egy helyben topogunk, és nem vesszük észre azt, ami nyilvánvaló lehet a számunkra.

Mindig lépésről lépésre haladj! Vedd figyelembe az erődet, a jó vagy a rossz kondíciódat, és aszerint cselekedj. Haladj a saját magad szabta határokon belül vagy túl, épp úgy, mintha csak a meghatározott feladataidat végeznéd szépen sorban.

Ma, ha felébredsz, és rátalálsz erre a bejegyzésre, legyen a szemed előtt, hogy csakis a lépésről lépésre haladás művészetét érdemes elsajátítani. A kép mindent elárul erről. Láthatod, hogy vannak, akik még csak most indulnak útnak, és vannak, akik már régen úton vannak, igyekeznek fel a magasba, fel a csúcsra. Tudják, hogy megéri feljutni, hiszen egy csodás világ tárul eléjük, mikor végre felérnek a magasba. Igyekezz te is, hogy minél hamarabb megtapasztald ezt a csodás világot. :)