Lehet szép egy női arc, lehet szép egy táj, ahol épp járunk, lehet szép egy tárgy, egy szobor, egy festmény. Sok minden lehet szép a környezetünkben, még mi is viselkedhetünk szépen. De ki szereti a csúnya dolgokat elviselni is? Senki sem, szerintem, mégis néha teszünk olyat, ami nem helyénvaló, amit egyből el szeretnénk felejteni, ha már megtörtént. Lehetünk jók, és önmagunkban is felfedezhetjük a saját szépségünket. Nem mindenre érvényes, hogy az idő múlásával fakul a szépsége. Vannak örökálló darabok, amikben még huszonév múlva is gyönyörködni tudunk. 

Mindig az a legszebb, ami természetes, ami önmagától szép, vagy ilyenné vált. Alakíthatjuk a természetünket, hogy jóravaló természetűek legyünk. Alakíthatjuk a környezetünket is, hogy olyanná váljon, ami nekünk tetszik. A szépérzékünk nem tudom mikor fejlődik ki, de azt hiszem, hogy ösztönösen is vonzódunk mindenhez, ami szép, ami tökéletességet áraszt magából. Lehet szép egy gyönyörű virágcsokor, amit épp most szedtél a kertben, de a legszebb benne az, hogy meglepetésnek szántad a kedvesednek csak úgy, minden különösebb indok nélkül, szeretetből.

Olyan csodás világban élünk, hogy még csak ki sem kell menni az utcára, hogy gyönyörű dolgokat lássunk. Elég megnézni, hogy mivel is vesszük körül magunkat. Általában olyan a környezetünk, amilyenné mi varázsoljuk. Lehet szép rend a lakásban, lehet úgy berendezve, hogy nemcsak nekünk tetszik, hanem másoknak is. Jó ízlésvilágról vall mindez. Legyünk néha egy kicsit tökéletesek! Tegyünk úgy, mintha körülöttünk forogna a világ. Nem rossz ez, inkább lehet szórakoztató. Gondolj egy merészet, s lepd meg a szeretteidet valamivel, ami csak rád jellemző, ami árulkodik rólad, és meglátják benned a szerető szíved melegségét is. :)