Sokszor olvastam már a feltétel nélküli szeretetről, a szeretetről, van is könyvem, ami ilyen témájú. Amikor a feltétel nélküli szeretetre gondolok, mindig a Biblia jut eszembe, és a Tízparancsolat. Valamint az, "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!".

Sokszor szeretnénk egyedül lenni, mindenkitől távol, egy kicsit "magányosan", úgy - mindenki nélkül. Ez kell is a személyiségünknek, kell, hogy tudjunk is egyedül maradni. Viszont ha túlságosan magunkba zárkózunk, elhidegülünk a társainktól, akkor érezzük csak igazán a hiányukat, s akkor tudjuk átélni az igazi embertársi szeretetet. Szükségünk van egymásra, forduljunk szeretettel mindig a másik ember felé, aki szintén úgy érez, ahogyan mi is.

Ha teljes szívedből tudod szeretni a társad, akkor igazán jó szívvel rendelkezel, s mindenki örül majd, hogy a társaságodban lehet. Ne bízd el magad nagyon ilyenkor, mert visszájára is fordulhat a dolog, s akkor bánod majd, hogy kicsit úgy gondolkodtál, ahogy nem illett volna. Gondolj ezért tiszta szívvel, szeretettel mindenkire, akit az utadba sodor a jó sorsod.