Ha van kedved hozzá, ha nincs, a tanácsom csak az lehet, hogy tanulj, amíg csak tudsz. Vagy üljünk vissza az iskolapadba, vagy önfejlesztő módon egyedül saját magunkat ösztönözve vegyük át azt a stílust, amit még az iskolában elsajátítottunk. Hidd el, hogy megéri. Hogy te is tanítani tudd a gyermeked, vagy ne tévedj el a világ útvesztőiben, bizony neked kell először megtanulnod a szabályokat, az élet szabályait. A tudás mindig a birtokodban lesz, könnyebben veszed az akadályokat, és jobban boldogulsz nap mint nap.

Azt hisszük, hogy tanulni kényelmetlen feladat. Pedig csak el kell sajátítani egy-két fortélyt, és máris sok tudomány birtokosai lehetünk. Én szerettem tanulni. Azután beteg lettem, és nem tudtam tanulni. Majd gyógyulni kezdtem, és örömöt találok minden hasznos tudás elsajátításában. Tanulni nemcsak fiatal korunkban tudunk jól. Ahogy telnek az éveink, ráeszmélünk, mennyi mindent nem tudunk még. De nem is kell mindent egyszerre elsajátítani. Mindig azt keressük, ami érdekel bennünket, kutassunk utána, és lelkesen olvassunk, nézelődjünk, számoljunk, vagy éppen írjuk le amit aznapra hasznosnak találunk.

Tanuljuk meg az élet leckéjét, hiszen a jó sorsunk igencsak kimérte a feladatot ránk. Majd ha minden tudást elsajátítottunk, adjuk tovább amit csak tudunk, mert így megelégedve vesszük észre, hogy gyermekeink, ismerőseink, barátaink is kezdik azt csinálni, amit tőlünk lestek el, amit tőlünk tanultak.

A tanulásnak sosincs vége, hiszen mindig változik a világ, együtt kell működni vele, minden napra ad nekünk tanulnivalót óráról órára, percről percre.