Volt idő, mikor te is segítségre szorultál, kicsi voltál még akkor, és szerető kezek vettek körül, óvtak, tanítottak, neveltek, hogy egy őszinte és becsületes emberré válhass. Most eljött az idő, hogy te is viszonozzad azt a sok szeretetet, amit eddig kaptál. Vagy a gyermekeidnek adhatod vissza a törődést, vagy idősebb szeretteidről gondoskodj, hiszen most ők szorulnak a te segítségedre.

Kicsiként még védtelenek vagyunk, kell, akiben bízhatunk, akinek minden szavát elhisszük, és jó érzés, ha nem vagyunk egyedül, van kire támaszkodnunk. Ahogy növögetünk, már kezd kialakulni az önálló egyéniségünk, és ilyenkor, főleg kamaszkorban már nem igényelünk annyi törődést, éppen ellenkezőleg, mi szeretnénk megváltani a világot. De észre kell tudnunk venni, hogy még nem vagyunk annyira készen az életre, hogy egyedül tudjunk még boldogulni. Ekkor van talán a legnagyobb szükségünk arra, hogy legyen, aki eligazít az élet útvesztőjében. Ilyenkor jön jól egy jóízű beszélgetés pl. az édesanyánkkal, vagy az édesapánkkal, de a nagymamák és nagypapák is sokat tesznek azért, hogy később boldogan emlékezzünk vissza ezekre a pillanatokra.

Amikor már mi vállalunk gyermeket, nagyobb a felelősségünk, de tudjuk, hogy ilyenkor van lehetőségünk visszaadni mindazt a jót és szépet, amit mi is kaptunk egykor. Ne szűkölködj a szeretetben, mindazt, amit tanultál most felhasználhatod, hogy idősödő szüleidnek, szeretteidnek is gondtalan éveket tudj szerezni, s együtt lehessetek még nagyon sokáig jóban, rosszban, szeretetben.

Majd, amikor ismét te szorulsz segítségre, mert egy kicsit védtelenebb lettél, megnyugodhatsz, mert ha őszinte szeretettel nevelted gyermekeidet, viszontkapod tőlük majd azt a sok emléket, ami összefűz titeket, és nem maradsz magadra, mindig lesz melletted egy társ, aki gondoskodik majd rólad.

Legyél ezért mindig odaadó, ha segítésről, gondoskodásról van szó, mert az élet kiszámíthatatlan, gyorsan fordul az idő kereke, sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap.