Nem boldogul mindenki egyformán az életében. Vannak sikeresek, akiknek szinte minden varázsütésre sikerül, de akadnak társaink, akik igénylik, hogy segítsünk nekik. Nehezebben veszik az akadályokat, és hamarabb elkeserednek, ha nem történik minden úgy, ahogy kellene. Vedd észre, ha valaki rászorul a segítségedre. Törődj társaiddal, keresd a lehetőségeket, hogy alkalmad legyen jót cselekedni, s ezért cserébe sose várj semmit. Lehet, hogy legközelebb épp te leszel az, akinek majd jólesik ha törődnek veled, mert épp rossz passzban vagy.

Én sokszor szorultam rá segítségre, és nagyon örültem, hogy mindig volt valaki, aki mellém állt, volt valaki, aki törődött velem, megfogta a kezem, és kisegített a bajból. Később, mikor már jobban megálltam a lábamon, én is tudtam másoknak tanácsot adni, és hálás vagyok, amiért olyan szerető közeg vett körül, hogy tudtam gyógyulni, erőt tudtam gyűjteni.

Saját magaddal ugyanúgy foglalkoznod kell, mert csak ezután tudsz segítő kezet nyújtani másoknak. Segíts a szomszéd néninek bevásárolni, vagy épp felmenni a lépcsőn, ha találkozol vele. Nekem mindig Teréz anyu jut eszembe, ha a másokkal való törődésről gondolkodom. Segített a szegényeken, a betegeken, az egész élete mások szolgálata volt. Hitt a segítő szándék hatalmas erejében, példát mutatva nekünk, hogyan is csináljuk azt, amit ő egyszerűen a hitvallásának tartott. Így gondolkodott önmagáról: - "Ha valaha szent lennék - biztosan a - "sötétség szentje" lennék. Bizonyára mindig hiányoznék a Mennyből - hogy fényt gyújtsak azoknak, akik a földön sötétben élnek- (Kalkuttai Teréz Anya)