Fair játékosnak lenni igazán szerencsés dolog a világon. De nem könnyű annak a dolga, aki a másodperc tizedrésze alatt dönti el például, hogy felsegíti a sportversenyen elesett társát, és ezzel az ő győzelmi esélyei is elszálltak. Valóban nagy tetteket tudunk végrehajtani, ha a nagyvonalúság vezeti lépteinket. Az előbbi példa a szív nagyvonalúságára példa, amikor is feláldozzuk önmagunkat, hogy kisegítsük a társunkat.

Nehéz eldönteni egy-egy helyzetben mit tegyünk. Nehéz lemondani bizonyos dolgokról az életünkben. A siker, a csillogás, vagy néha a saját hasznunk magunk felé viszi a gondolatainkat, ritkán jut eszünkbe, hogy csak úgy lemondhatnánk valamiről is az életünkben. Pedig van, amikor épp a lemondással érünk el több szeretetet, békét, nyugalmat akár. Ne legyen mindig miénk az utolsó szó. Engedjük át a gyeplőt néha a társainknak is. Legyünk néha egy kicsit nagyvonalúak a gondolkodásunkban. És természetesen a tetteinkben is.

Akár egyedül, akár csapatban játszunk, mindig az lebegjen a szemünk előtt, hogy nem biztos, hogy az a győztes, aki elsőként ér a célba. Az is számít, hogy ki hogyan érte el az eredményét, mennyi munkát fektetett a győzelembe. Lehet, hogy van, aki másokon átgázolva ér el eredményeket, de ez mind hiábavaló dolog, hiszen a jelleméről ad tanubizonyságot mindenki, aki szerepet játszik az Élet nevű társasjátékban.  

Ha a gondolkodásod tiszta, őszinte, és hűségesen követed amit a szíved diktál, nem hibázhatsz nagyot, mindig nagyvonalú tudsz lenni minden helyzetben. Legyen példa előtted is az a fair play játékos, aki a saját hasznát sosem nézve segít a bajba jutott társán.