Sokszor fő a fejünk, mit tegyünk, gondban vagyunk. Ne őrlődjünk a gondjaink, bajaink között, hiszen ezzel sok időt pazarolunk, és nem jutunk el sehová. Megannyi kérdés foglalkoztat minket nap mint nap, és azt sem tudjuk hol az eleje, hol a vége. A problémák végtelen sora vetődik fel mindig, és mi tehetetlenek vagyunk sokszor. Ez a tehetetlenség azután rabláncba fog minket, meg vagyunk szorulva kényelmetlen helyzetünkben.

Törjük meg az átkot, és ne bocsájtkozzunk veszekedésekbe, inkább oldjuk meg a helyzetünket minél hamarabb. A gond az nem játék. Ne tekintsünk úgy rá, mintha nem létezne, mert csak magunkat tesszük tönkre, viszont nem is szabad a kellő időnél többet foglalkozni vele. Mutassuk meg, hogy mi vagyunk az erősebbek, és nem gyűr le a mindennapok stresszes élete.

Változtassunk még idejében, és sohase engedjük meg magunknak, hogy ilyen dühös arccal nézzünk mások felé, mint ahogy az a képen is látszik. Legyünk inkább kedvesek, szeretetteljesek, örömmel nézzünk mindig a kihívások elé. Ha barátságosan "megveregetjük" egy-két gond, baj vállát, hamarabb elszalad tőlünk, mintha mi ragaszkodnánk hozzá. Sokszor cselekszünk az érzelmeink szerint. Ez van mikor jó, de vissza is üthet, mint a bumeráng. Ezt sohase engedjük meg, ezért vegyük elő a legkedvesebb mosolyunkat, és tessékeljük ki a gondjainkat a házunk tájékáról. Mindjárt energiák szabadulnak fel, és sokkal több időnk és lehetőségünk jut más dolgokra, amik megérik, hogy foglalkozzunk velük.