Hát, ehhez a címhez alkalmat kellett találnom, hogy hűen leírhassam, amit gondolok. A lustálkodáshoz idő kell. Ebben megegyezhetünk. De még mennyi idő!!! Ennyi idő alatt meg mi mindent el tudnánk végezni! :) De a viccet félretéve, nagyon sokszor és nagyon sokat kellene csak úgy lustálkodnunk. Jót tesz a lelkivilágunknak, ezt bátran mondhatom. Szóval igaz a "hír", hogy a lustálkodás néha jól jön.

De mit is nevezünk lustálkodásnak? Azt, amikor befejezted pl. a munkádat és mint aki jól végezte dolgát, leheveredsz a kanapéra csak úgy révedni a semmibe. Csak úgy semmit sem csinálsz és nincs olyan tényező, ami ilyenkor ki tudna hozni a sodrodból. A lustálkodás felszabadít, szabadságot ad a rohanó világunkban, és segít helyreállítani az egyensúlyunkat. Ki ne szeretné ezt mind, mégsem adja meg magának a lehetőséget egy jó kis pihenésre, lustálkodásra. Pedig ha tudná, hogy milyen jót tesz vele a szervezetének, másképp gondolkodna biztosan.

Ha a lustálkodáshoz idő kell, akkor honnan csípjünk le hozzá kellő alkalmat? A helyzet az, hogy az első helyen a lustálkodás van, az összes többi csak utána jön. Meglepő, de így működik. Ha kipihent vagy, jobban is tudsz dolgozni, gondolkodni, és az otthoni dolgokat is gyorsabban elvégzed. Ezért kell néha még a túrabakancsot is az ablakba tenni. Ha pörgünk egész nap, megállás nélkül, és még ezek után otthon is dolgozni, tenni-venni kéne, bizony, hogy nem sikerülne semmi értelmeset összehoznunk.

Dőlj le délután néhány percre, esetleg órára, hogy kipihenje a szervezeted az egész napi robotot, és ne gondolj semmire, kapcsolj ki amennyire ezt elsőre sikerül. Ha pihenteted a tested és lelked, hamarabb nyered vissza az erődet, hamarabb tudsz regenerálódni. És sokszor pont erre van szükségünk, hogy azután élvezni tudjuk az életünket. :)