Elég szerencsétlenül jön ki ez a cím most, amikor alig tudunk utazni, be vagyunk zárva sokszor a négy fal közé. De nézd csak a képet! Én például még soha nem utaztam repülővel, lehet, nem is fogok. De elképzelem, hogy vajon milyen érzés ez, hogyan készülnék rá, és hogyan viselném az utat? Minden pénzt megér egy ilyen kalandos utazás, az biztos. De ha már utazni most nem nagyon tudunk, legalább kiránduljunk egy kicsit, ha tehetjük. Nálunk szépen leesett a hó, öröm kint lenni a friss levegőn, még ha eléggé mínuszok is vannak. Építsünk akkor hóembert a gyerkőcökkel, valószínű, hogy ennek most jobban is örülnének, mint egy repülőútnak.

Világot látni mégis élvezetes dolog. Akármilyen járművel (esetleg gyalogosan) vágunk neki a "rengetegnek", olyan csodás élmények várnak, hogy lenne mit mesélni a tűzhely mellett a családnak. Használjunk ki minden pillanatot, hogy felszabadultan érezzük magunkat, és akkor nem fog fájni annyira a mostani bezártság és a korlátozások. Elevenítsük fel a régi élményeket, amikor először keltünk útra. Én amikor egyedül utaztam vonattal, már felnőtt lány voltam, de sohasem felejtem el azt a kíváncsiságot, amit akkor átéltem. Azt sem tudtam a sok vágány között, hogy honnan is fog most indulni az én vonatom. Azért hamar kiderült, de egy kis izgalom volt bennem. :)

Sokszor képzelem el, hogy milyen érzés hajón utazni. Átszelni a nagy óceánt és csak a kék vizet látom magam körül sokáig. Erre sem lesz alkalmam, de mégis ha egyszer úgy adódna, felkerekednék, és kipróbálnám. Utazz te is képzeletben, s láss csodát! Ha ma olvasod ezt a bejegyzést, holnap gondolj vissza rá, és határozd el, hogy valamilyen módon, de a terveid közé illeszted majd később az utazást. Biztosan vége lesz egyszer a mostani rossz helyzetünknek, és akkor nem lesz aki megállít minket, megyünk majd amerre a szívünk húz, amerre mutatja az irányt. Addig is légy felkészült egy hasonló kirándulásra, mint amiről írtam most neked. :) Az idő minket fog igazolni, abban biztos vagyok.