Azt hiszem, világéletemben nem volt egy fikarcnyi türelmem sem. Mára ez javult egy kicsit, de még mindig nem az igazi, van mit alakítanom rajta. Pedig olyan jó látni, ha valaki türelmes tud lenni valamiben, bármiben, vagy csak úgy egyáltalán! :) A türelem vajon tanulható-e, vagy meg kell, hogy elégedjünk annyival, amennyit kaptunk a jó sorsunktól még annak idején, amikor megszülettünk? Szerintem azért nem annyira vészes a helyzet, mert ha azt nézzük, hogy rá tudjuk venni magunkat egy kis akarattal, hogy türelmesebbek legyünk, akkor nincs talán olyan nagy baj. Nevelhetőek vagyunk, főleg, ha önmagunk fogunk ehhez hozzá.
Mi kell ahhoz, hogy türelmesebbek tudjunk lenni? Egy kis akaraterő, egy kis kitartás és egy kis szívósság is kell a részünkről, hogy olyankor tudjunk türelmesek lenni, amikor arra a legnagyobb szükség van. Nekem mindig a horgászat jut eszembe, amikor a türelemre gondolok. Hogyan van bennük a türelemből olyan sok, hogy órákon keresztül tudnak koncentrálni arra, hogy mikor lesz kapás, mikor esik a hal a csapdába? Mindig csodáltam az ilyen nagyon nagy türelmű embereket. Az, hogy én ennyire türelmetlen vagyok, sok boldogtalanságomnak volt már okozója. Hirtelen szóltam, vagy olyan dolgokat tettem meg, amire jó lett volna várni egy kicsit, mert túl korai és túl váratlan volt a megnyilvánulás a részemről. Mindig tanulok is a hibámból, de sokszor esem én is csapdába, mint a horgász halacskája, mert nem gondolkodom előre, és aki gyorsan cselekszik, még nem biztos, hogy okosan is dönt.
Régebben, míg fiatal lány voltam, élveztem a kártyákból való ügyesen kirakható bonyolult várakat, vagy volt például a marokkó/mikádó nevű játék, amit a fenti képen is látsz, ahol különböző színes pálcikákat kell óvatosan kihúzgálni egymás alól, úgy, hogy a többi ne mozduljon meg. Türelemjáték a javából, de jó és egyszerűen lebilincselő tud lenni egy ilyen játék egy zűrös nap után. Megnyugtatja a kimerült idegeket, és jókedvre derít egyben. Érdemes mindenkor játszani hasonlót. Légy türelmes, hiszen olyan sok pozitív vonzata van ennek a tulajdonságunknak, hogy mindenképpen érdemes foglalkozni vele, és növelni. Légy megértő a türelmetlenebb típusú emberekkel, hiszen valószínű, hogy ők is meg akarnak változni, csak kicsit több időbe kerül ez nekik. A türelmes emberek talán vonzzák a jót magukhoz, nem idegeskednek annyit, és nem aggódnak annyit az élet dolgain. Van kedvük élni, és tudnak pozitívan gondolkodni, sokan közülük épp a meditáció révén érik el mindezt. Nyugodtabbak és szelídebbek, mint türelmetlenebb társaik. Tanuljunk türelmet, neveljük magunkat türelmes emberekké, mert sok-sok hasznunk származik majd belőle.
