Kapcsolataink talán a legfontosabbak az életünkben. Ha egyszer pácba kerülnénk életünk során, vajon kire számíthatnánk, kinek tudnánk szólni végveszélyben? Amikor el vagyunk szontyolodva valamiért, jólesik a szívünknek ha tudunk támaszkodni valakire. Valakire, aki bátorítólag hat ránk, aki kivezet minket a rossz légkörből, amibe épp belekerültünk, aki jókedvre derít, aki örömet okoz nekünk már a jelenlétével is. Magányosan elárvulunk hamar. Nem mindegy azonban, hogy kiben bízunk meg, kinek tárulkozunk ki, kivel van bensőbb kapcsolatunk. Ha magunkra maradunk a problémánkkal, bizony jólesik, amikor valaki bátorítólag beszélget velünk, és új távlatokat nyit meg felénk.
Már egy jól időzített telefonbeszélgetés is megnyugtatólag hathat ránk, érezzük, hogy tudunk kire támaszkodni szorult helyzetünkben. De amikor épp boldogok vagyunk, akkor is jól jön, ha van, aki meghallgat, aki együtt tud örülni velünk. Aki bezárja magát egy börtönbe, onnan nagyon nehéz lesz kitörnie. Magára marad, és később elveszítheti minden érdeklődését a világ iránt, a barátai iránt. Inkább tárjuk ki a szívünket és legyünk befogadóképesek. Az ember társas lény, nem is tudna létezni a többi ember nélkül. Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amikor egyedül érzi magát, és szeretne egy kicsit kibontakozni. Keresi a kapcsolatokat, azokat az embereket, akik felé meg tudna nyílni, akik megkönnyítenék a helyzetét ebben a percben. Minél több jó barátod van, minél inkább vagy kommunikatív, annál kevésbé fogsz elmagányosodni, és annál inkább tudsz örömteli életet élni.
Tégy egy próbát, ha van kedved! Vonulj vissza egy pár napra a külvilágtól, élj egy kicsit egyedül, csak magadra számítva. Nem telik bele sok idő, hiányozni fognak a barátaid, a családod, és a többi ember is, akikkel kapcsolatba kerülsz minden nap. A honvágy is ezen a módon fejezi ki, hogy szükségünk van arra, amiben részünk volt, amit megszoktunk, amit megszerettünk életünk során. Visszavágyunk oda, ahol megszülettünk, ahol eddig éltük az életünket. Ilyenkor hiába is vesz körül annyi ember, nem tudunk jó kapcsolatokat kialakítani, vagy csak nagyon nehezen.
Ha majd reggel felébredsz, gondolj azokra a társaidra, akikkel együtt viszitek végig a napi munkát, gondolj azokra a társaidra, akik megkönnyítik a mindennapjaidat, és adj hálát a jó sorsodnak, hogy nem kell egyedül küzdened, van kire számíts, ha épp gondban vagy. Gondolj szeretettel a családodra, a kedvesedre, akik nélkül nem lenne teljes az életed. Gondolj azokra a társaidra, akikkel csak néhanapján találkozol, de a személyük meghatározó a számodra. Gondold végig, hogy milyen lenne az életed kapcsolatok nélkül, amikor nem tudnál senkivel sem beszélgetni, nem lenne senki, akivel megoszthatnád az örömödet, vagy a bánatodat? Egyszerűen sivár lenne minden körülötted, nem érzékelnéd a jót, a szépet, és a szíved is elhidegülne mindentől. Becsüld meg, hogy szeretnek, és te is viszontszerethetsz, és bármikor szükséged van rá, van lehetőséged segítséget kérni valakitől. A kapcsolataink talán a legfontosabbak az életünkben. Mindig lesz olyan pillanat, amikor szükségét érezzük annak, hogy beszélhessünk valakivel, elmondhassuk azt, ami a szívünket nyomja.
