De sokszor is van szükségünk segítségre. Nem is gondolnánk. Minden élethelyzet hozhat váratlan meglepetéseket, és a gyors döntés akár életeket nyerhet. Jó ha kifejlesztjük magunkban azt a képességet, hogy bármikor támaszai tudjunk lenni másoknak. Nem biztos, hogy elsőre észrevesszük, hogy valaki esetleg bajban van. Ezért kell mindig figyelni, nehogy késő legyen már. Egy pillantásból is kitalálhatjuk, hogy valami nincs rendben a környezetünkben. Ilyenkor elő kell venni legjobb tudásunkat, és ha mi nem is tudunk érdemben segítséget nyújtani, megkereshetjük azokat az embereket, akik képesek az adott helyzet megoldására. 

Help! Help! Help! - Segíts! - hallhatod a saját belső hangodat, ami mindig olyankor szólal meg, amikor bajban vagy, vagy éppen látod, hogy körülötted nincs valami rendjén. Elég egy szó, egy kézmozdulat sokszor, és máris észrevehetjük, hogy jókor cselekedtünk. Nem kell nagy dolgokra gondolni ha segítségnyújtásról van szó. Ha pl. segítesz a szomszéd beteg néninek bevásárolni, vagy a buszon felsegíted a bottal közlekedő bácsit, és ülőhelyet keresel a számára, az nekik már hatalmas segítség. 

Sokszor van, hogy sietünk, és nem veszünk észre nyilvánvaló dolgokat, amiért később még zavarban is érezhetjük magunkat. Legyél te az első, aki viszonzást nem kérve tudsz segítséget nyújtani, és azt hiszem, bőven elég számodra, ha egy halk - köszönöm! - elhangzik a segítségre szoruló társadtól.

Segíts ott ahol tudsz! - nagyon sok alkalmunk van arra, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Fejlesszünk ki magunkban olyan képességet, képességeket, amik nekünk segítenek abban, hogy szívesen és örömmel legyünk társaink felé. Néha nagyon nehéz meglátni, hogy valaki bajban van. A hatodik érzékünk velünk van mindig, erre mindig támaszkodhatunk, és cselekedjünk gyorsan, minél hamarabb, mert nem lehet tudni, mikor mit hoz a következő pillanat.