Hát, igen. Ki ne szeretné megvalósítani minden álmát? Csakhogy mindig közbejön valami, ami felborítja a tervünket. De mégha így is van, akkor sem szabad lemondanunk álmaink megvalósításáról. Ha folyamatosan küzdünk értük, végül bizony azt vesszük észre, hogy teljesülnek, amiket annyira szeretnénk. Gondolatban ugye sokszor jobbak vagyunk, mint amikor a tettek mezejére kellene lépnünk. Gyermekként csak úgy csapong a fantáziánk. Mindent valósnak hiszünk. Később derül ki, hogy más a valóság és más az álomkép, de hogy lemondjunk az álmainkról, az nagy luxus lenne.

Paff, a bűvös sárkány jut eszembe mindig, és ez a dal, amit olyan sokszor énekeltünk vidám társaságban. Ilyenkor mindig elkalandoztak a gondolataim, és álomországban jártam én is. Senkitől sem féltem, és nekem is voltak játszótársaim. Csak úgy repült az idő, ha álmodozni kezdtem. - "Örökké él a sárkány, nem úgy egy kisfiú. Színes tollakkal nem játszik a felnőtt ifjú. ... Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is, így Paff elbújt a barlangjába, s most híre-hamva sincs." - Dalold te is, énekelj, álmodozz, és ne mondj le az álmaidról, bármi történik is.

Varázsoljuk vissza gyermeki énünket, legyünk újra bolondos kisgyermekek, és hunyjuk be a szemünket. Máris ott találjuk magunkat a felhők közepén, és arról ábrándozunk, hogyan jussunk el a "közeli" kastélyba.

Ha mindennap törődünk magunkkal, akkor lesz időnk az álmodozásra is, és álmaink valóra váltására is. Merjük lehunyni kicsit a szemünket, és képzeljük magunkat egy csodálatos világba, ahol minden értünk van, és mi pedig megkapjuk végre azt, amire annyira áhítoztunk.