Könnyen elveszítheted lelked nyugalmát, ha nem törődsz önmagaddal. Úgy kell vigyáznod rá, mint a szemed fényére. Ápolnod kell minden nap, reggel és este, télen és nyáron, hóban és napsütésben egyaránt. Megéri a törődés, hiszen egy boldog és kiegyensúlyozott valakit kapsz cserébe, aki mindig vidám, sohasem szomorú, és nyugodtan viseli még a sorscsapásokat is.

Vigyázz magadra a nap minden percében, minden pillanatában, törődj magaddal, törődj másokkal is, mert egymásért élünk, egymásnak szerzünk örömöt mindig, amikor csak tudunk. A szem a lélek tükre. Mindig megmutatja, hogy most épp boldog vagy, vagy épp boldogtalan, sugárzol a jókedvtől, vagy épp szomorkodni van kedved. A szemed elárulja, mikor vagy bajban, mikor van szükséged segítségre, és azt is, hogy mikor vagy olyan hangulatban, hogy világgá kürtölnéd, te vagy a legeslegboldogabb ember a földön.

A lelked könnyen megbetegedhet, ha nem vigyázol eléggé rá. És amikor a lélek megbetegszik, nagyon nehéz meggyógyítani. Megmutatkozik a betegség, mégha olyan nagyon is szeretnéd eltitkolni, de ha a gyógyulás folyamata egyszer beindul, varázslatos dolgok történhetnek, és történnek is. A szemed és az arcod kivirul, mosolyogsz már, és tudod, hogy többé már nem akarsz gyenge és elesett lenni, mindent megteszel a gyógyulás érdekében. Ezért nagyon vigyázz, hogy mikor mit mondasz, és mikor mit cselekszel, hiszen a mondataid és a tetteid tükrözik vissza a saját lelked nyugalmát, örömét vagy bánatát. Legyél mindig egyensúlyban önmagaddal, így egyensúlyba kerülsz a világgal is. ÉS! Úgy vigyázz a lelkedre, mint a szemed fényére.