Valami új teremtéséhez tényleg egy régi rossznak az eltűnése szükséges? Lehet, de nem biztos. Általában újévkor vagyunk a legfogékonyabbak az új befogadására. Letudjuk az Óévet, és készülünk egy vadi új, egy más világ megteremtésére. Lehetne ezt a szokásunkat kicsit alkalmazni az év más időszakaira is, szerintem, hátha nem laposodnának el az újévi fogadalmak, vagy lehet, újjávarázsolhatnánk őket a magunk kedvére megint. Vajon miért megy el a kedvünk később a próbálkozásoktól? Valószínű, hogy kudarcok is érnek közben minket, ezek is elvehetik a kedvünket, de lehet közönyösség vagy unalom is közrejátszat ebben. Ha magamból indulok ki, inkább a lustaság győz ilyenkor, pedig ezt nem lenne szabad annyiban hagyni. Kell, hogy legyen bennünk kurázsi, kell, hogy érdekeljen a sorsunk alakulása, kell, hogy tudjuk, hogyan is fejlődünk nap nap után, kell, hogy érezzük, bennünk van az az erő, ami ehhez hozzásegíthet minket.

Ha épp ahhoz van kedved, hogy zenét tanulj, hát, kezdd el, tégy egy lépést ezért, vagy ha szeretnél minden hónapban színházba menni, hát menj, és szórakozz jót, vagy netalán világot szeretnél látni, hát készülj neki, és indulj útnak, mert rád vár a sok látnivaló és megcsodálni való. Barkácsolni szeretnél, mert ügyes vagy, akkor vegyél hozzá szükséges eszközöket, és kezdd el a munkát, de ha épp fodrásztanuló szeretnél lenni, számtalan jó lehetőség áll előtted. Nem merünk néha kibontakozni. Van, akinek több szakmája is van, mert bele mert vágni az újba, kereste a lehetőségeket és igénye is volt rá, mert belül valami hajtotta a megvalósítás felé. Van, aki több diplomát szerzett már magának, mert többféle érdeklődési köre van, és szeretett volna kibontakozni. De bőven elég, ha egyszerre csak egy új merész vállalásod van, mert ha ebbe beleadsz apait-anyait, beleadod a szíved, biztosan valami csodás dolog lesz készülőben. Sose félj megvalósítani az álmaidat! 

Emlékszem, mikor megszülettek a gyermekeim, milyen boldog is voltam! Nem semmi mutatvány volt ez nekem akkoriban. Fiatal is voltam, még szinte fel sem nőttem lélekben a családalapításhoz, de azt a csodálatos érzést, amikor a kezemben tarthattam a megszületett gyermekeimet, hát, az maga volt az áhítat, a köszönet, és a hála. Olyan új élményekkel lettem gazdagabb, amik végigkísérték az egész életemet. Sokat gondolkodom azóta is, hogy mi ösztönöz minket arra, hogy egyszer csak belevágjunk olyan dolgokba, amik azelőtt titkokat rejtettek előttünk, miért kezdünk el olyan dolgokat, amikről azt sem tudjuk, hogy mi lesz a végkimenetele? Talán a kíváncsiság hajt minket, az új iránti igény, a titkok felfedezése, a kérdésekre a válaszok megtalálása. És még sok minden lehet a kiindulópont, de az az egy biztos, hogy aki mindebből kimarad, bizony megfosztja magát rengeteg kellemes meglepetéstől, és nem fog rá hatni az újdonság varázsa sohasem. Ezért is kell minden porcikánkkal azon igyekezni, hogy minél változatosabb életet biztosítsunk magunknak, sok-sok új felfedeznivalóval egyetemben. :)