Érzed a fenti kép varázsát? A gyermekeinket nem kell biztatni, hogy jókedvük legyen, mindig örülnek valaminek, játszanak, és szinte minden pillanatban mosolyognak, derűsek, viháncolnak, élvezik az életüket. Hát, ezt a jókedvet kell megtanulnunk tőlük, mert az évek során valahogyan elveszítettük ezt valahol. Mindig szívesen nézek hasonló képeket, ahol tombol a jókedv, ami teli van vidámsággal, mert a jókedv ragadós, és eltölti az én szívemet is. A gyermekek nem is tudnak igazán haragudni, szerencsére. Ha össze is vesznek, nem veszik ezt túl komolyan, kis idő múlva ugyanolyan önfeledten játszanak, élvezik, hogy szabadok, és mindig keresnek időt arra, hogy játszhassanak egy kicsit. 

Elő kell tudnunk varázsolni időnként a gyermeki énünket, azt az énünket, aki önfeledten tud nevetni, akinek fülig ér a szája, ha valamilyen boldogságos pillanatot él meg, aki bármikor bármilyen helyzetben meg tudja látni a szépet és a jót. Sokat tehetünk azért, hogy minden napunk örömteli lehessen. Nem szabad olyan erősen megfeszíteni az akaratunkat, engedni kell a csábításnak, és hagyni kell, hogy élvezni tudjuk az életünket. Bármikor szükségünk lehet a jókedvünkre, ezért mindig találjunk olyan pillanatokat a napunk során, amik mosolyra fakasztanak, amik kihozzák belőlünk a vidámságot, a tréfát, a viccelődést. Szemléljük egy kicsit szabadabban az érzéseinket, nem baj, ha tréfálkozunk, nem baj, ha időnként viccelődünk, inkább az a baj, ha nem találunk ehhez időt és alkalmat. 

Mosolyogj, hiszen a mosolynak varázsereje van. Van, amikor bátorít, van, amikor biztat, van, amikor megelégedéssel nyugtáz valamit, és van, amikor pedig egyszerűen csak elvarázsol minket. És ez jó! Erre szükségünk van, mert különben elszigetelődünk egymástól, de ha mosollyal az arcunkon ébredünk fel minden reggel, csodás napnak nézünk elébe. A mosolyunk elárulja, hogy milyen természetünk van, barátságosak vagyunk-e vagy inkább visszahúzódóbbak. Csaljunk mosolyt az arcunkra minden reggel, és minden este is térjünk megelégedéssel nyugovóra. A mosolyod elűzi a fáradtságodat, megnyugtat, és pihentet akkor, amikor a legnagyobb szükséged van rá. Ezért figyelj arra, hogy milyen gondolatok is uralják épp a tudatodat, mert elég egy ártó kis mozzanat, és fuccs a jókedvednek, elillan, és máshol keres magának társaságot. Őrizd meg a vitalitásod, legyen okod mindig nevetni egy jót, és keresd meg a humort és a vidámságot az életedben. :)