Régóta van már, hogy tavasszal és ősszel átállítjuk ugye az órát egy órával előbbre vagy vissza. Engem mindig megvisel ez az óraátállítás, hiába is készülök fel rá. Enélkül is sokszor kerülünk időzavarba. Hogyan tudnánk kivédeni, hogy ne legyünk rabjai az időnek? Az idő bizony nagy úr tud lenni. Ha nem teszünk rendet az életünkben, kifog rajtunk, és a csapdájába kerülünk.

Barátunkká kell fogadni az időt, jó barátunkká, és beilleszteni a terveink közé. Egy jó napirenddel kihúzzuk a méregfogát, és csak a jó oldalát fogja mutatni felénk. Biztos, hogy sokszor kell alkalmazkodnunk nekünk is, de legyünk mi az irányítók, és szánjunk mi is arra időt, hogy egy napot, vagy egy hetet megtervezünk. Nem kell mindig hosszútávú terveket szőnünk, így is lesz, mikor rögtönöznünk kell, időben kell észbekapnunk, hogy mit is tegyünk különféle helyzetekben.

Nem jó, ha versenyt futunk az idővel. Úgyis lehagy minket, fölösleges a fáradozás. Gondoljunk mindig csak egy napra, vagy egy nappal előbbre. Este, mikor minden és mindenki nyugodt, gondoljuk át, mit is tettünk a nap folyamán. Értékeljük magunkat, és ahol kell, ott változtassunk legközelebb. Mindig nyugodt körülmények között tervezzünk. Az éjszakai alvásidőt sohase rövidítsük meg, mert sokszor ha rosszul ébredünk, az rányomja a bélyegét az elkövetkező napra. Legyünk mindig nyugodtak, még akkor is, ha váratlan történések jönnek közbe. Fogadjunk szeretettel minden napot, és készüljünk fel rá, ahogy csak tőlünk kitelik. Így ha véletlenül időzavarba kerülünk, tudunk majd improvizálni, és végül csodás napot alakíthatunk ki magunknak.