Nem tudom, te hogy vagy vele, de én sosem dobok ki semmit, mindenről azt hiszem, majdcsak egyszer jó lesz valamire. A gyűjtögetés hasznos dolog, főleg, ha hasznos dolgokat gyűjtünk magunknak. De ki dönti el, hogy mi a hasznos, és mi haszontalan. Van, hogy valamin eljárt már az idő és időszerű kidobni, kiselejtezni, hogy helyet adjon az újnak, amire nagyobb szükségünk van. Volt, mikor az egyik szobánk majdhogynem egy raktáráruházhoz volt hasonló, mert mindent ide gyűjtöttünk, és nem volt szívünk kidobni semmit.

Van azért, hogy a gyűjtögetés káros szenvedéllyé válik, ez már betegségnek számít, idáig nem szabad eljutnunk. De ami gyönyörűségünket növeli, eláraszt a szépségével, vagy épp jókedvet hoz, azt érdemes megtartani, az hasznosnak minősül. Még lánykoromban gyűjtöttem a kis rongybabákat, tele volt vele a szobám egyik fala. Kedvemre volt, de azután egy idő után eltünedeztek szépen sorban a babák, átvették a helyüket a gyermekeim, velük töltöttem az időm nagy részét. De még mindig szeretettel gondolok az én kis rongybabáimra. Hogy ez hasznos szenvedély volt-e vagy sem, nem tudom, de a gyűjtögetésről ezidáig sem szoktam le. A gyerekekkel már a gesztenyéket gyűjtöttük sok éven át. Máig szeretettel gondolok a gyufaszálakból kirakott kis "emberkékre", amit a gesztenyékből alkottunk.

Én csak arra biztatlak, gyűjts magadnak mindenféle szépet és jót, sohasem tudhatod, hogy mire lesz jó, de ha csak örömöt okoz, már megérte. Csodálatos és csodaszép érzés ha az életünket megédesítik ezek a kis emlékek, amik összegyűlnek, apró kis értékek ezek, amit mindig nagy becsben tartunk. Gyűjts bármit, ami megédesíti a szívedet, ha nincs rá szükséged, úgyis hamar megválsz tőle, de ha kedvesek neked, sokáig örömöt okoznak majd. :)