Talán meg sem kellene írnom ezt a bejegyzést, annyira magától éthetődő dologról van szó. Nem hinném, hogy lenne valaki is, aki ne kedvelne valamilyen zenét. De miért is jó ha zenét hallgatunk, esetleg a pillanat varázsában akár táncra is perdülünk, vagy együtt dúdoljuk a rádióban hallott dalt, vagy netalán improvizálunk a fürdőszobában tusolás közben csak úgy a magunk kedvére? Mindez javítja a hangulatunkat, a közérzetünket, jókedvet varázsol a mindennapjainkba, és ha csak háttérzeneként kapcsoljuk be a rádiót, akkor is nagy hatással lesz ránk mihelyst megszólal az első dal amit meghallunk.

Régen még a gimiben minden énekórán hallgattunk magnetofonról általában klasszikusokat, és örök élményt nyújtott nekem annak ellenére, hogy én inkább a dallamosabb és a könnyedebb műfajt kedveltem már akkor is. De egyre inkább érdekel ismét a komolyzene, és keresem már a lehetőséget, hogy hallgathassam.

Gyermekeidet is neveld a zene szeretetére. Ha van lehetőséged rá, taníttasd zeneiskolában, nem fogod megbánni, mert növeli a ritmusérzéket, a hallást is javítja, és egyáltalán olyan örömöt ad egy-egy zeneszám eljátszása, amit kevés élmény tud pótolni.

Te is, ha otthon van rá lehetőséged, kapcsold be a rádiót egy zenecsatornára, és még ha a házimunkát el is kell végezned, nagyobb lelkesedéssel csinálod, mert a jókedv garantált még akkor is, ha előtte még semmi kedved nem volt hozzá. Persze itt is szabály, hogy mindent mértékkel, és válaszd ki a számodra kellemes stílust.