Hallgatni arany. - ugye jól ismert a mondat, a kifejezés? - Hallasz engem? - vagy - Hallgass meg engem! - milyen nehéz is megvalósítani bármelyik mondatot is. Figyeljünk ezekre a mondatokra, mikor melyiknél hol van a hangsúly, melyik szó a legfontosabb a mondatban. Sokat elárul a hangsúlyozás, még sértődés is akadhat bizony belőle.

Egy könyvben olvastam, hogy akkor cselekszünk helyesen, ha - "becsukjuk a szánkat, s úgy is tartjuk!" - ezzel tehetjük a legjobbat időnként, ezzel nyújthatjuk talán néha az igazi szabadságot kedvesünknek akár, de bármelyik társunknak is. Lehet vitatkozni ezzel a nézettel, mert vajon mitől jó ez?! Amelyik könyvben olvastam, annak a címe az volt: - Az élet művészete. - Nem hosszú olvasmány, végére szeretnék már járni, vajon miért is írta az író a könyv elején azt a különös mondatot.

Hallgasd meg a szavamat! - Hallgass rám! - Halld meg, amit mondok! - de legfőképpen: - Hallgass amikor kell! -   Az egyik legnagyobb tudomány, amikor valaki be tudja tartani, hogy tud akkor hallgatni, mikor a helyzet úgy hozza. Bölcs dolog, az biztos. Nekem mindig kiszalad egy-két eltévedt mondat a számon, azután pedig sajnálkozhatok, milyen meggondolatlan is voltam.

Nem nagy kérés, - gondolhatnánk, - "hiszen hallgatok én akkor, mikor kell" - mondod most nekem. - De vajon tudod-e mikor kell hallgatnod, vagy én tudom-e mikor kell hallgatnom, mikor van itt az ideje a hallgatásnak?! - Sokszor bizony nem tudjuk. Kapkodva beszélünk, csak az a fontos, hogy azt elmondjuk, ami a mi szívünket nyomja. Az, hogy a beszélgetőtársunknak ez hogy esik, nem tudjuk, hisz még magunkat is alig ismerjük, nemhogy a társunkat.