A mostani modern világban, az okostelefonok világában könnyűszerrel gondolhatnánk, hogy minden adott ahhoz, hogy okosabbak, eszesebbek legyünk, mégis túlnyomórészt arra használjuk a telefonunkat, hogy közösségi oldalakon töltsük az időnket, ami valljuk be, hogy nem a legjobb módja annak, hogy feljődjünk. Nincs ebben semmi rossz (mármint hogy néhanapján ott vagyunk a közösségi oldalakon), csak ne rabolja el a drága időnket mástól. A nagy harci feladatunk most épp az lenne, hogyan is tudjuk legjobban élesíteni az elménket. Már amikor megszületünk, az érdeklődésünk szinte folyamatosan alakul, mindenre kíváncsiak vagyunk, minden érdekel minket, mindent elég érdekesnek találunk ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket. Ez persze inkább csak később fejlődik ki, amikor már közelebbi kapcsolatba kerülünk a való élettel. A világunk olyan sokrétű és változatos, hogy aki nem találja meg benne a helyét, hát, ő magára vessen! A természet szépsége, a régi és az új korok vívmányai mind arra ösztönöznek bennünket, hogy felfedezzük a világot. Nem érdemes kihagyni az életünkből ezt a jelenséget.

Nem is tudom, hogy mindenki lépést tud-e tartani a modern világ vívmányaival? Olyan gyorsan fejlődik mostanában minden, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket. De ha visszagondolunk a régi fiatalabbkori sulis éveinkre, eszünkbe jut egyszeriben, hogy mi mindent tanultunk a tanárainktól, de már az oviban is rengeteg olyan dolgot elsajátítottunk, amiktől fejlődtünk és amik egyre inkább ösztönöznek tovább minket ezen a felfedező úton. Én imádtam könyvtárba járni, versenyekre, imádtam olvasni, játszani, tanulni, és imádtam amikor észrevettem, hogy egyre többet tudok már a világról. Sosem mondhatunk le arról, hogy élesítsük az eszünket, mert minél többet tudunk mi is, annál többet tudunk mi is átadni majd a gyermekeinknek, az unokáinknak. Jók, nagyon jók az otthoni bensőséges nagy családi beszélgetések, amikor mindenki elmondja a saját véleményét és tanulhatunk egymástól is. Sajnos egyre kevesebb időnk jut így összejönni, egyre kevesebbszer jut időnk egymásra, pedig ezt sohasem jó elmulasztani. A kíváncsiságunk visz el mindig minket a nagy felfedezésekhez, a tudósokat a nagy találmányok feltalálásához, és a kíváncsiságunk az szerencsére, ami nem engedi, hogy megrekedjünk egy bizonyos szinten, mindig előrevisz minket valami, ami tudáshoz vezet. Aki sokat tud, jobban is tud élni, jobban ki tud jönni a világgal, jobban boldogul az életében is. Ezért jó, ha fejlesztjük magunkat minden téren. 

A rajzolástól az olvasáson keresztül egészen a játékokig, a beszélgetésekig számtalan lehetőségünk van arra, hogy fejlesszük önmagunkat, okosodjunk, eszesedjünk, és minél többet meg tudjunk a világról. Ha ki tudod használni ezeket a lehetőségeket, az már fél siker. Ha tanulsz, egyre többet és többet kívánsz majd felfedezni magadnak, egyre inkább lesznek jó és hasznosítható ötleteid, olyanok is eszedbe jutnak majd, amit a tanulás előtt még nem tudtál. Egyre több új lehetőség nyílik meg előtted, amiket számtalan módon tudsz majd felhasználni az életedben. Érdemes ezért mindig figyelni a körülötted lévő embereket, a társaidat, mert rettentő sokat megtudhatsz tőlük, amiket szintén fel tudsz használni a jó sorsod érdekében. Jó sorsod csak akkor lesz, ha jól tudsz mindig dönteni, és egyre képzed magad minden téren. Úgyhogy a lecke fel van adva, mindenki pont annyit tud kamatoztatni mindebből, amennyire hajlandóságot érez magában a fejlődésre. A tudásunkkal mi is hozzájárulunk a világ építéséhez, befolyásolhatjuk azt kedvünkre, ha épp ehhez van ráérzésünk. Minden ötletben olyan sok felfedezni való rejlik még, hogy érdemes törődni ezekkel az új vagy esetleg régebbi ötleteinkkel. Légy elég nyitott a világra, hogy eléd tárhassa mindazt, amire neked épp most ebben a pillanatban szükséged van, és ezt  nem lehet elég korán kezdeni. Láthatod, a fenti képen is a fiúcska mennyire örül, hogy részese lehet ennek a csodálatos világnak! :)

Sajnos időszerű a címbéli mondat, mert a covid megint kezd beférkőzni az életünkbe, és ezért különösen kell figyelnünk magunkra. De minden más vonatkozásban is értem azt, hogy - vigyázz magadra! -, mert érhet baleset is, vagy ha azt nézzük, hogy a szavainkkal is tudunk károkat okozni a társainknak, akkor még erre is jó ha ügyelünk. Vigyázz magadra, mert bármikor elmehet a jókedved vándorútra, és akkor nem marad más, mint a magány, a mélabú, az unatkozás. Egymásra is jó ha vigyázunk, jó ha figyelünk a mellettünk lévőkre, lehet, hogy van, aki segítségre szorul, de nem mer kérni senkitől segítő kezet. Ezt jó ha még időben észrevesszük, mert ha időben lépünk, akkor nem alakul ki nagy baj, meg tudtuk védeni a társunkat a szenvedéstől. 

Néha azt hisszük, hogy mindent kibírunk, mindent el tud viselni a szervezetünk. Ez csalóka lehet, mert az energiánk folyamatosan fogy ha egész nap csináljuk azt, ami ránk van szabva, így nincs mit csodálkozni, ha estefelé már kimerültnek érezzük magunkat. Idáig nem szabad eljutni, nem szabad engedni, hogy kifogyjunk az erőnkből, időt kell hagyni magunknak a töltekezésre. Bármi fenn tudja tartani a kívánt egyensúlyunkat, ami örömmel tölt el, aminek pozitív vonzata van, mert ilyenkor jótékony hormonok szabadulnak fel a testünkben és kiválóan érezzük magunkat. Azzal teheted a legtöbbet önmagadért, ha jó formában tartod magad, ilyenkor nemcsak önmagadért teszed a legtöbbet, hanem a társaiddal is csak ekkor tudod fenntartani a jó kapcsolatokat. Egészségesen éljél, úgy étkezz, hogy vitaminban gazdag legyen a táplálékod, mert amit megeszünk, az adja az energiát nekünk. Energiát tudsz még szerezni a szeretteidtől, vagy ha tudsz énidőt varázsolni a magad számára. Tanulj meg meditálni vagy jógázni, ezeknek olyan jó hatásuk van rád, ami megnyugtat és ami kizökkent a mókuskerékből, amibe beleragadtál útközben. De az olvasás, vagy a kertészkedés is pozitív irányba viszi a kedvedet. Légy ezért elég ötletes, próbálj ki különféle dolgokat, és rájössz, hogy valójában mi is a hobbid, mi az, amit szívesen csinálsz, mi az, ami felvillanyoz, és mi az ami energiával tud feltölteni téged.

Nekem a séta olyan, ami mindig energiát ad, még ha az csak félórás séta is. Elő kell készülni hozzá, fel kell öltözni, el kell indulni és egy jót kell sétálni, így formálja szépen a testemet is a séta. De bármi jó, ami jó érzéssel tölt el, és amitől azt érzed, hogy - no, most meg tudnám váltani a világot. Kapd el a pillanatot, ami épp eléd került és használd ki a pillanatban rejlő lehetőséget, nehogy lemaradj bármiről is. Légy része mások életének is, de tudj egyedül is boldogulni, hiszen mindig egymagad kell, hogy megálld a helyed az életben. Tarts mindig szünetet, ha sokáig kell dolgoznod, és akkor is, amikor kénytelen vagy sokáig egy helyben ülni. Egy átmozgató öt perces torna is csodákra képes! :) Szóval, törődj magaddal, mert mások is csak úgy veszik a hasznodat, ha kirobbanó formában tudod tartani az egész testedet. Ápold a tested, a lelked és a szellemedet is! Ezek elválaszthatatlanok egymástól, mindegyiknek szüksége van a másikra, és fordítva. Ha ügyelsz magadra, csodás életet élhetsz, amiben mindig jól érzed magad és amit nem cserélnél el mással semmi pénzért. Vigyázz hát magadra, s légy jó!..., a többi nem számít! :)

Ennél a bejegyzésnél tudnod kell rólam, hogy sokat küszködtem a betegségemmel az évek folyamán. Nincs is annál rosszabb, mint amikor nem vesszük észre, hogy valami nincs rendjén velünk, körülöttünk. Pedig énnálam ez pont így volt, amikor kialakult a betegségem még fiatal lánykoromban. Nagyon sokáig nem tudtam mi is lehet a baj körülöttem, még akkor is így volt ez, mikor már meg volt a diagnózisom. Egyszerűen nem hittem el, hogy valami baj lehet velem. Tudtam, hogy valami megváltozott, de nem gondoltam, hogy súlyos betegség alakult ki nálam. Épp ezért is írok most erről, hogy tudd, jó ha mindig képben vagy önmagaddal, az érzéseiddel, a gondolataiddal, a viselkedéseddel. Nem mindegy milyen a dolgokhoz való hozzáállásod. Nem mindegy, hogy reggel vidáman ébredsz fel és jókedvűen kezded a napodat, vagy gorombán mérges vagy valamire vagy valakire.

Rá kell hogy jöjj még idő előtt, hogy mi a baj, van-e baj, és ha baj van, akkor ki kell derítened, hogy az mi is lehet. Nem szabad a homokba dugnod a fejed sohasem, mert olyat csak a strucc csinál, mert azt hiszi, hogy akkor nem látja senki és nincsen semmivel problémája. Ne élj strucc módra, inkább derítsd ki, hogy ha valami nem klappol az életedben, akkor az mi a csuda lehet? Ilyenkor biztosan valamilyen hiányosságról van általában szó. Vagy egészségileg nem vagy a toppon, vagy a gondolataid száguldoznak összevissza a fejedben és nem tudod helyretenni őket. A lényeg, hogy tudatosítsd, hogy valami nem stimmel nálad, épp nem jókor vagy netán nem jó helyen és az eszedet nem tudod jól használni. Nem jönnek a jól megszokott hasznos gondolatok, nem tudsz mit kezdeni magaddal, vagy azt sem tudod mi fog történni a következő pillanatban. Ez faramuci helyzeteket tud generálni, ezért okos döntés ilyenkor mélyen önmagunkba nézni. Ha ezt meg tudod tenni, máris lépéselőnybe kerültél és nem okolod magadat fölöslegesen. Légy észnél mindig! Ezt könnyű megfogalmazni, leírni, de neked nem is olyan könnyű ezt mindig betartani. Pedig csak józan ésszel előzhető meg minden baj, ami közelít felénk.

Ha eljutottál ebben a nem biztató folyamatban addig, hogy ki tudtad deríteni mi is a baj nálad, és ugye ilyenkor már lépéselőnyre teszel szert, akkor a cselekvésen van mindig a sor. Ez mindent megold (mármint ha teszed a dolgod). Azért jó, hogy foglalkozol a szíveddel és a lelkivilágoddal is, mert ha nem teszed, könnyen saját magad alatt vághatod a fát és olyan helyzetekbe kerülhetsz, amik rémségesek a számodra, nem fogsz tudni mit kezdeni velük. Józan ész, józan gondolkodás, józan cselekedetek, ezek mindig meghozzák a várva várt eredményt az életedbe. Hogy hogyan is gondolkodj mindig józanul? Törekedj mindig az egészséges életre, mert amikor egészséges vagy, akkor tudod meghozni a legjobb döntéseidet, azokat a döntéseket, amik meghatározók a jövőd szempontjából. Tudod, amit a múltban tettél, az formálta a jelenedet és amit most a jelenben teszel, az fogja formálni a jövődet, a holnapodat. Úgyhogy tényleg jól észnél kell lennünk, hogy mikor mit teszünk meg vagy mikor mit nem teszünk meg. Ha ki tudod hozni magadból mindig a legtöbbet, akkor nyugodtan hátradőlhetsz és szépen fog alakulni az életed. Ez olyan kívánatos a számunkra, hogy ezért képesek vagyunk áldozatokat hozni, ilyenkor tudunk lemondani bizonyos dolgokról, amik hátráltatják az életünket. De nem kell mindig lemondani mindenről, csak élni kell tudni jól az életünket és akkor minden a helyére kerül, mindig a sínen tudunk maradni. Erre figyelj nagyon! 

Miért viszünk néha túlzásba mindent? Ki ad erre jó választ? Néha nem tudjuk a mértéket, és egyre-másra halmozzuk az élvezeteket, nem tudunk parancsolni önmagunknak egy kicsit sem. Vajon ilyenkor mi bújik belénk? A kisördög? Ki tudja ezt a kérdést józanul megválaszolni? Az életünk általában halad a maga megszokott kerékvágásában, minden úgy történik ilyenkor, ahogy azt mi is elképzeljük. Az történik amit szeretnénk, az valósul meg, amire vágyunk, és olyan sok széppel és jóval találkozunk, hogy alig bírjuk befogadni őket. Azután történik valami. Valami, ami megbolygatja az egyensúlyunkat, és mi már nem vagyunk képesek úgy koncentrálni, mint előtte tudtunk. Valami felfordítja az életünket és olyan dolgokat kezdünk csinálni, ami nem vall ránk, amit nem szoktak meg tőlünk, amit egyébként nem is szoktunk csinálni. Mi lehet az, ami miatt ez mind bekövetkezik?

Én saját magamon is megfigyeltem, hogy az életünk hasonlatos egy szinuszgörbéhez, hol fölfelé haladunk, hol meg a mélyben tanyázunk sokszor, és ez így megy felváltva időről időre. Vannak mélypontjaink, és van, amikor a magaslatokban érezzük magunkat. A bioritmusunktól is függ mindez, tudod, amikor vannak kritikus napjaink, amikor nem tudjuk hányadán is állunk az életünkkel éppen. Ha kifogunk egy ilyen kritikus napot, a Jóisten őrizzen meg minket másoktól, hiszen nem is sejtjük előre, mi minden fog velünk történni ezen a veszedelmesnek hitt napon. A bioritmusunk felvázolja a szellemi, a fizikai és az érzelmi életünket, mikor milyen passzban is vagyunk, úgy alakulnak ezek a görbék is. És van, amikor találkoznak, és lehet, két vagy több kritikus napot fogunk ki, duplán sújt le a sorsunk ránk. Ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben mindig feltalálja magát.

Ebből adódóan szokott az előfordulni, hogy néha túlfeszítjük a húrt, elvetjük a sulykot, és néha lehet, összevissza beszélünk, nem vagyunk urai a gondolatainknak. Egymástól szögesen ellentétes dolgokra vagyunk képesek ilyenkor, és csak a társaink bizalma, a társaink jóhiszeműsége segít oldani ilyenkor a keletkező feszültséget. Túllövünk a célon, túl sok a jóból már, ahogy mondani szokták. Túllendültünk a holtponton, egy olyan biztos ponton, ami addig biztosította a nyugalmunkat, a békénket, a jókedvünket. Hogy mit tudunk tenni, ha ezt mind észrevesszük? Nos, először is értelmezni kell tudnunk a helyzetünket, és ki kell elemezni, hogy vajon mi juttatott el minket ilyen szintig? Minden más csak ezután jöhet! Fel kell térképezni a pillanatnyi helyzetünket és ha belátóak vagyunk, hamar rájövünk, hogy csakis mi tudunk kimászni egyedül ebből a helyzetből. Az érzelmi oldaláról még csak szót sem ejtettünk, pedig biztosan meglátszik a hangulatunkon is, ha nem jó mederbe terelődik az életünk. Más kerül előtérbe, mást tartunk ilyenkor fontosnak és más szemléletmóddal nézzük a napjainkat is. Legyünk mindig elég optimisták ahhoz, hogy egy okos szemüvegen keresztül tudjuk nézni azt, ami épp történik velünk ezekben a nemkívánatos helyzetekben. Csakis a kellő önmérséklet segít majd kilábalni ebből a lehetetlennek tűnő problémánkból.

Szoktál búslakodni? Vagy szomorkodni? Ne tedd! Nem visz sehová sem, ha így teszel. Inkább nézd a világot a maga egyszerűségében, a maga szépségében. Sokkal többre jutsz, mintha emésztenéd magad különféle felesleges dolgokon. Ha hiszed, ha nem, nekem is sikerült egy pesszimista szemléletmódból egy optimistább szemléletmódra váltani, azért kezdtem el írni ezt a blogot, hogy ezt bebizonyítsam. Én sem hittem el elsőre, hogy ez lehetséges, mert nagyon-nagyon rossz kedvem volt sokszor fiatalabb koromban, amikor még nem tudtam jól kezelni a betegségemet. De aztán fordult a kocka és lám! Sikerül jókedvvel ébredni és sikerül jókedvvel végigvinni a napomat. Úgyhogy nem véletlenül tettem be fejezetcímnek a mostani okos mondatot, hogy neveld magad optimistának. Csakis jól járhatsz, ha így teszel. Még olyan szép virágos képet is választottam neked, ami rögtön meghozza a jókedvedet az egész napodhoz, bármikor is olvasod ezt az írást.

Szóval, legyünk csak pozitívak! Ez olyan jó érzés, teli van megelégedettséggel, teli van örömmel, teli van várakozással a jövő felé, és teli van boldogsággal is, mert aki pozitívan gondolkodik, ő általában nagyon boldog a magánéletében is. És aki a magánéletében boldog, ő szereti is a körülötte élőket, a körülötte lévő világot, mindent, ami csak a közelében van. Én is szép lassan, szép sorban építgettem a saját kis lelkemet, hogy egyre jobban észre tudjam venni a pillanatokban rejlő szépségeket. Nem lehet csakúgy hirtelen jókedvre derülni, ez szép fokozatosan alakul ki, de a hatása az fenomenális, olyan jó érzésekkel leszünk gazdagabbak, amikre igazán nagyon szükségünk is van a nap minden egyes percében. Ha szeretsz pozitívan gondolkodni, akkor megtapasztaltad már ennek a jó hatását, olyan csuda dolgokra vagyunk ilyenkor képesek, hogy magunk is elcsodálkozunk rajta. 

Szereted a szépet? Szereted a jót? Szereted a barátaidat? A társaidat? Szereted a családodat? Ez csak természetes, másképpen nem is élhetnél vidáman és felszabadultan. Olyan jó érzés, amikor tudod, hogy ami körülvesz téged, az maga a szeretet, a természet szépsége, és ez mind az életed része már. Olyan jó érzés, amikor az egész napunk jól sikerül, és ezt az optimizmusunknak köszönhetjük, hiszen jó kedved csak akkor tud lenni, ha a szíved mélyén örülsz és meg vagy mindennel elégedve. Egyre jobban és jobban érzed magad, és ezt a jó érzést át is tudod adni a társaidnak, a körülötted lévő szerető embereknek. Amikor jól megvagy a világgal, nem akadozik az életed, nem hozol rossz döntéseket és nem hiszel rossz dolgokban. Csakis azok a jó dolgok érvényesülnek ilyenkor, amik az életed részei is egyben, olyan szépséges dolgok, amik elkápráztatják a körülötted lévőket is. Legyél mindig optimista és ne higgy semmiféle ártó gondolatnak, mert az tudod, nem visz sehová, csak lehúz a mélybe, és erre neked sosincs szükséged. Be Happy! - Légy boldog!  és érezd, hogy az élet követni fog téged mindenben, amit csak elhatározol magadban! :)

Nem is folytatom a közmondást, hiszen mindenki ismeri, a lényeg, hogy vegyük komolyan néha. De nem muszáj vérmesen komolyan venni, csak jó, ha tudjuk, hogy amikor akaratosak vagyunk, az még nem vezetett soha semmire. Én csúnyán makacs természetű voltam régebben és ebből kifolyólag számos hátrány is ért, de ezeket mind én gyártottam magamnak. Nem engedtem a 21-ből, kötöttem az ebet a karóhoz, csak az volt a jó, amit én kigondoltam, és volt olyan is, hogy meg sem szólaltam nagyon sokáig, mert dúlt bennem a harag valamiért. No, ez mind nem vezetett soha eredményre, ezért is szerettem volna ezt szóba hozni, hiszen saját magunk alatt vágjuk a fát, ha így cselekszünk. Sok okosság van egy közmondásban, jó ha figyelünk erre is, mert ha betartjuk amit közölni szeretnének velünk, akkor az csak a javunkat szolgálja.

Most képzeld el, hogy olyan mérges vagy, mint én voltam régebben és ebből kifolyólag még pluszban akaratos is. Halmozod a negatív dolgokat, olyan rossz hatást váltasz ki így, ami sosem volt a javadra, és nem is lesz ezután sem. Ráadásul mások nem is értik a te helyzetedet, nem tudják átérezni azt, amit te érzel, így magadra maradsz a bajoddal, megnehezíted a dolgodat, és ki tudja hogyan is jössz jól ki ebből a lehetetlen helyzetből? Jól biztosan nem, az tuti! Inkább engedj egy kicsit, lazíts, békélj meg a jelenlegi helyzeteddel és gondold hozzá, hogy holnap egy új nap virrad rád, alszol a problémádra egy jót, és másnap már más megvilágításban fogod látni a gondodat. Ez általában mindig be is válik, így okos tudtál lenni, engedtél a nyomáson, és lazítottál egy kicsit, ami talán még örömet is okozott. Ha feszültebbek vagyunk a kelleténél, mindig az veszít, aki nagyon-nagyon ragaszkodik a saját rossz elképzeléséhez. 

Szóval okos enged...!, - a többit úgyis tudod kívülről, ezt már olyan sokszor hallottuk, hogy szinte a könyökünkön jön ki, mégsem hallgatunk sokszor az okos szóra. Hogyan is lehetnénk belátással ilyenkor, mikor dúl bennünk a harag, a rosszallás, hogyan is viselkedhetnénk ilyenkor helyesen? Sehogyan sem! Váltsunk nézőpontot, nézzük egy másik szemüvegen keresztül ugyanazt a szituációt, és egyből meglátjuk mi is az igazság körülöttünk. Fogadd meg, hogy a szíveden viseled a sorsodat és inkább gondolkozz egy kicsit tovább, mintsem elhamarkodottan cselekedjél valamit is. Amikor jó és szép gondolatokkal van teli a kis fejünk, akkor születnek a nagy dolgok, ilyenkor jut eszünkbe számtalan sok ötlet és tenni is csak ilyen helyzetben tudunk helyesen. Hagyd inkább másokra a zsörtölődést, neked egy csöppet sem hiányzik, a lelked különben sincs felkészülve hasonlóra, épp ezért vigyázz mindig, hogy mit mondasz, mit teszel és mit engedsz a közeledbe!

Van, aki nem érti a tréfát. Vagy nem akarja érteni, nem tudom, de ővele nem lehet csakúgy viccelődni, pedig egy jó vicc igazán fel tudja dobni a napunkat, ezt be kell hogy valljuk magunknak. Ilyenkor mondják, hogy értem én a vicceket, csak nem szeretem. Ezen az állásponton túl kell hogy lépjünk szerintem, mert igencsak mérgezi az egymáshoz fűződő kapcsolatainkat. Aki csak egy kicsit is vevő a tréfára, a viccelődésre, vele már könnyebb dolgunk van, hiszen ha közös nevezőre találtunk, akkor már lehet egy jóízű beszélgetést lebonyolítani, amibe bőven beleférnek a jobbnál jobb viccek, élcelődések, tréfák. Nem szabad az életünket túl komolyan kezelni, tudod, ebben a blogban is a fő irányvonal az, hogy élj a mának, ragadd meg a pillanat varázsát! és Ezt jó, ha komolyan is vesszük, mert csak a jelen pillanat biztos az életünkben, erre kell mindig fókuszálnunk, ha jót akarunk magunknak.

Én nagyon szeretem a jóízű nevetést, volt a gimiben egy srác, egy évfolyamtársam, ő úgy tudott vicceket mesélni, hogy körülrajongták a többiek, mert azért egy történelem dolgozat előtt igencsak jólesett, ha kicsit lazítottuk a feszültséget. És, igen! A tréfálkozás mindig oldja a feszültséget, ez benne a jó, ezért nem szabad semmit sem túl komolyan venni az életünkben, mert akkor a kedvünk hamar elmegy vándorútra és nemigen fogjuk jól érezni magunkat egyhamar. Szóval, érteni kell a tréfát, jól kell megközelíteni minden stresszes helyzetet, hogy mindent a helyén tudjunk kezelni. Persze én sem voltam mindig ilyen befogadó típus a viccekkel kapcsolatban, de nevelni tudjuk magunkat mindig mindenféle szinten. Én is fokozatosan tettem szert erre a tudományra, és bevallom, hogy nagyon nem bántam meg, hogy más szemszögből is tudom látni magam, nemcsak a betegségem színvonalán.

Úgyhogy szívem szerint most egy jó viccet írnék neked, de ez mégiscsak egy motivációs blog, nem egy tréfaoldal, de szerintem még beleférne egy jól megválasztott poén, vicc, tréfa. A lényeg, hogy semmi rosszat ne vegyél magadra, nem éri meg az a sok borzasztó izgalom, ami ezzel együtt szokott járni. Inkább vértezd fel magad, és legyél te is befogadó, ha hallasz egy jó viccet a közeledben. Keresd is az olyan társaid társaságát, akik mindenben benne vannak és nem mennek egy jóízű nevetésért a szomszédba. Nem keseregnek, nem csinálnak fesztivált a rosszkedvükből, hanem értik a lényeget, az élet lényegét, azt, hogy a nevetés mindig is jó kapcsolatokat tud kialakítani egymás közt. Ha alkalmad van rá, gyártsál te is jópofa poénokat, lesd el a titkot, hogyan is kell ehhez jól viszonyulni. Értsd a tréfát, légy te az, aki könnyedén veszel mindent, nem aggodalmaskodsz mindenen, mert az életünk csupa jópofa dolgokból áll, csak rá kell éreznünk erre és csak alkalmazkodni kell tudni mindenhez, ami közel áll a szívünkhöz. Még van időd a mai napodat is egy bolondos kis jó nappá varázsolni, tudod, minden csak tőled függ, csak rajtad múlik. :)

Visszaidézzük a nyarat egy röpke pillanatra, egy jó kis nyári virágokkal teli képet választottam neked ehhez a bejegyzéshez. De hiszen a lényeg épp ebben rejlik, hogy visszavarázsoljuk azt, amit nyáron olyan jól csinálunk, pihenjünk, menjünk szabadságra, lazuljunk egy kicsit, mert ez épp ránk fér. Jókor írom ezeket a sorokat, mondhatnád, hiszen most kezdődik a készülődés a karácsonyra, van épp elég dolgod ezen felül is. A nagy harci helyzet épp ez, hogy olyankor kell a legtöbbet foglalkoznunk magunkkal, amikor a legkevesebb időnk van rá, épp azért, hogy ne fáradjunk ki nagyon. Úgyhogy hajrá! Próbálj meg lazítani és megtapasztalhatod ennek a pozitív vonzását. :)

Itt talán vége is lehetne az egész bejegyzésnek, mert megkaptad az útravalót, de beszélgessünk még arról egy picit, hogy miért is olyan jó ez nekünk, ha lazulunk néha? Azt olvastam az egyik magazinban, hogy meg kéne tanulnunk a semmitevés művészetét. A hollandok már nagy művészei ennek, mert jó ha kiszellőztetjük időnként a fejünket. Ebben a cikkben ajánlják az egyszerű "piszmogást", lézengést. Csináljunk úgy, hogy gyakorlatilag nem csinálunk semmit, amit valljuk be, hogy nem is olyan egyszerű kivitelezni. Állandóan jár az agyunk valamin, gondolkodunk, vizsgálódunk, hirtelen észreveszünk valamit, ami rögtön megragadja a szemünket, a képzeletünket. Egyszóval nem is olyan egyszerű semmit sem csinálni, pedig milyen nagy szükségünk lenne rá. Nálunk azt hiszem, hogy a délutáni "ejtőzés" hasonlít ehhez, a szieszta, amikor is átadjuk magunkat a nagy mit sem csinálásnak. Ledobjuk magunkat a kanapéra, és hadd teljen az idő, nyugalomban vagyunk, kitisztítjuk a gondolatainkból az ártó behatásokat. Amíg a szervezetünk túlterhelt, addig igencsak szükségünk van némi pihenőre.

Amikor csakúgy henyélünk, sokszor rosszul érezzük magunkat, mert azt hisszük, hogy állandóan csak dolgoznunk kell, egyik napról a másikra. Viszont a szervezetünk érti a dolgát és nem véletlenül alakítja úgy az életünket, hogy szükségét érezzük a nagy semmittevésnek, hiszen ha alaposan kifáradunk egy nap, bizony, hogy ránk fér a pihenés. Azt írja a cikk, hogy "szükségünk van a totális ellustulásra, amikor igazán semmi dolgunk." Én ezért élvezem a meditációt, amikor kizökkenünk a zajos élet mindenféle ártó hatásaiból, és igyekszünk átadni magunkat egy nyugodtabb légkörnek. Szükségünk van a mentális kikapcsolódásra. Gyakoroljuk minél többször! Az agyunk megpihen és meghálálja a törődést. :) Kezdd el most rögtön és meglátod, hogy nem fogsz csalódni! :)

Hát, eljött ennek is az ideje, hogy folytassuk a beszélgetéseinket. Igaz, hogy a suliban azt tanultuk, hogy "Hát"-tal nem kezdünk mondatot, épp ezért kicsit másítok is az első mondaton, ami így lesz majd megfelelő. - Újra tudunk találkozni, mert véget értek az előző bejegyzések és most épp ideje újakkal megbarátkoznunk. Nemcsak megbarátkozás ez, hanem inkább csak egy jóízű beszélgetés önmagunkkal, azokkal a mondatokkal, amik majd most fognak szerepelni ezután. Te is végezz hasonló tematikájú programot, írd össze csak úgy a magad számára azt, ami éppen izgat per pillanat az életedben, és próbáld ezt bővebben is kifejteni magadnak. Én sem vagyok ilyen szinten egyáltalán jó, de szeretek elgondolkodni egy adott dolgon. Jöjjenek az új mondatok, amelyekre majd külön-külön ki is térünk a jövőben:

316.) - Próbálj meg lazítani! - 317.) - Ne vedd túl komolyan a vicceket! - 318.) - Okos enged...!, - 319.) - Neveld magad optimistának. - 320.) - Túl sok a jóból! - 321.) - Vedd észre, ha valami nem stimmel az életedben. - 322.) - Vigyázz magadra! - 323.) - Élesítsd az elméd! - 324.) - Örömmel végezd a feladataidat! - 325.) - Légy elég kíváncsi mindenre! - 326.) - Ne fukarkodj a szereteteddel! - 327.) - Örülj az élet szépségeinek. - 328.) - Ne harcolj a babonák ellen. - 329.) - "Küzdj és bízva bízzál!" - 330.) - Legyen egy jó kis bakancslistád!

Ennyi lenne az a tizenöt mondat, amit a közeljövőben jobban is megbeszélünk egymásközt. Mindig írom, hogy lehet, volt egyik-másik mondat már korábban is, de ez sosem volt baj, megbeszéljük újra, mert ismétlés a tudás anyja. Vasárnap van éppen, és éppen Advent első vasárnapja, öltöztessük ünneplőbe kicsit a szívünket és a lelkünket, és gondoljunk a minket körülvevő világra, azokra az emberekre, akikkel nap mint nap találkozunk. Tekintsünk úgy egymásra, mintha mindig is ismertük volna egymást, hiszen most mindenki a karácsonyt várja sok-sok szeretettel a szívében. Én is készülődöm, hogy igazi jó kis ünnep legyen nekünk is ez a mostani karácsony is. Addig is, míg eljön ennek az ideje, igyekszem azért írni a blogba, de december közepétől január közepéig lesz egy kis szünet, mert tényleg ünnepelni fogunk. De majd januártól ismét újra találkozunk, és remélem, hogy gyakrabban, mint eddig, kicsit mostohán bánok mindig ezzel a bloggal, pedig nagyon szeretek írni ide. Éld át te is a varázst minden egyes pillanatodban, élj a mának, éld meg a pillanatot! :)

Ismerek valakit, aki bármi is történik körülötte, meg tudja őrizni a hidegvérét, olyan nyugodt, mint senki más körülötte. Történhet földrengés, bánhat vele úgy a sors, ahogy nem kéne, meg tudja őrizni a higgadtságát, és még ő tud tanácsot adni olyankor is, amikor neki lenne erre szüksége talán. Nagyon irigyelem, mert példát mutat a méltóságával nekem, azzal, hogy bármit kérdezhetek tőle, bármilyen zűrzavar is van én körülöttem, ő olyan nyugodtan viselkedik, hogy ez a nyugalom aztán átragad másokra is, akik csak a közelében vannak. Sokszor szeretném átvenni a stílusát, de erre lehet, születni kell vagy az élet alakította így a személyiségét, nem tudom, de nyugalom árad a tekintetéből, azokból a szavakból, amiket kimond, és öröm vele egy légtérben lenni, öröm hallgatni amiket mond és ahogyan formálja a szavakat. Őt igazán talpraesett embernek ismertem meg, bárhol megállja az életben a helyét.

De gondolkozzunk csak egy kicsit, hátha mi is ki tudnánk alakítani hasonló irigylésre méltó személyiséget magunknak. Mi kellhet hozzá vajon? Szerintem az ilyen talpraesett emberek már átestek egy kis tűzkeresztségen, volt bőven részük az életük során kihívásokban, az élet számos próba elé állította őket, és ők nem futamodtak meg valamiért, vállalták ezeket a kihívásokat, mert tudták, érezték, hogy a rossz után mindig csakis a jó jön el, és erre építették fel az életüket, egy olyan életet, amit mások bizony megirigyelnek tőlük. Az, hogy mindent vállalunk, ami elé csak a jó sorsunk állít, bizonyítja, hogy van bennünk kurázsi, fel merjük venni a kesztyűt bármilyen nehéz helyzetben. Szeretek ilyen talpraesett emberek közelében lenni, mert valljuk be, hogy olyan kisugárzásuk van, amit nemcsak úgy leakasztottak a fogasról, hanem ilyen a személyiségük, ilyenné váltak és bármerre is sodorja el őket az életük, mindenhol feltalálják magukat. Az ilyen emberek bölcsek, tanultak mindig a saját életük tapasztalatából, és bármilyen akadályt gördít eléjük az életük, mindent határozott nyugalommal fogadnak.

Én közismerten nagyon, de nagyon türelmetlen típusú vagyok, és szinte vonzom az ilyen talpraesett embereket, akik a jég hátán is megélnek, és szükségem is van az ilyen emberek támogatására, oltalmára. Életünk során rengeteg emberrel találkozunk, és ki tudja elsőre, hogy kiben mi lakozik? Ezt csak alapos átbeszélgetéssel tudjuk a magunk számára kideríteni. A fenti képen a kis százszorszép is megküzdött az előtte álló akadályokkal, igaz, hogy ő csupáncsak egy virág, de ugyanúgy küzdött, hogy szépen ki tudjon virulni, mint bármelyikünk életünk során. Vegyük csak szemügyre jobban az ilyenfajta hozzáállást az élethez. Bármi adódik is bármelyik napunkon, meg kell hogy tudjuk állni a helyünket ott, ahol épp vagyunk. Ha erre nem vagyunk képesek, elvesztünk, és nem tud senki sem segíteni rajtunk. Inkább vegyük fel a természetünkbe, hogy olyanok legyünk, akik még elveszett helyzetekben is megtalálják az életük szépségét. Gondolkozz, számodra ki vagy kik a talpraesett egyéniségek, és hogyan tudnál profitálni te ebből. Csak bátran gondolkozz ezen és meglátod, hogy rájössz, hogy sokkal több kincs rejlik benned is, mint gondolnád. :)

ui.: - nemsokára újabb tizenöt pontba foglaljuk, hogy mi is az, amiért érdemes élnünk, és írj te is ezekhez a motiváló gondolatokhoz valamilyen feljegyzést. Csak pozitívumokban gondolkodj, ha megteheted, és ugyan miért ne tehetnéd meg, hiszen az vagy, amit csak gondolsz magadról. Folytatjuk tehát tovább majd a közös beszélgetéseinket, úgyhogy légy résen, de a blog az itt marad, hogy támpontot tudjon nyújtani neked zűrzavaros ügyekben. :) Nemsokára találkozunk! :)