Visszaidézzük a nyarat egy röpke pillanatra, egy jó kis nyári virágokkal teli képet választottam neked ehhez a bejegyzéshez. De hiszen a lényeg épp ebben rejlik, hogy visszavarázsoljuk azt, amit nyáron olyan jól csinálunk, pihenjünk, menjünk szabadságra, lazuljunk egy kicsit, mert ez épp ránk fér. Jókor írom ezeket a sorokat, mondhatnád, hiszen most kezdődik a készülődés a karácsonyra, van épp elég dolgod ezen felül is. A nagy harci helyzet épp ez, hogy olyankor kell a legtöbbet foglalkoznunk magunkkal, amikor a legkevesebb időnk van rá, épp azért, hogy ne fáradjunk ki nagyon. Úgyhogy hajrá! Próbálj meg lazítani és megtapasztalhatod ennek a pozitív vonzását. :)

Itt talán vége is lehetne az egész bejegyzésnek, mert megkaptad az útravalót, de beszélgessünk még arról egy picit, hogy miért is olyan jó ez nekünk, ha lazulunk néha? Azt olvastam az egyik magazinban, hogy meg kéne tanulnunk a semmitevés művészetét. A hollandok már nagy művészei ennek, mert jó ha kiszellőztetjük időnként a fejünket. Ebben a cikkben ajánlják az egyszerű "piszmogást", lézengést. Csináljunk úgy, hogy gyakorlatilag nem csinálunk semmit, amit valljuk be, hogy nem is olyan egyszerű kivitelezni. Állandóan jár az agyunk valamin, gondolkodunk, vizsgálódunk, hirtelen észreveszünk valamit, ami rögtön megragadja a szemünket, a képzeletünket. Egyszóval nem is olyan egyszerű semmit sem csinálni, pedig milyen nagy szükségünk lenne rá. Nálunk azt hiszem, hogy a délutáni "ejtőzés" hasonlít ehhez, a szieszta, amikor is átadjuk magunkat a nagy mit sem csinálásnak. Ledobjuk magunkat a kanapéra, és hadd teljen az idő, nyugalomban vagyunk, kitisztítjuk a gondolatainkból az ártó behatásokat. Amíg a szervezetünk túlterhelt, addig igencsak szükségünk van némi pihenőre.

Amikor csakúgy henyélünk, sokszor rosszul érezzük magunkat, mert azt hisszük, hogy állandóan csak dolgoznunk kell, egyik napról a másikra. Viszont a szervezetünk érti a dolgát és nem véletlenül alakítja úgy az életünket, hogy szükségét érezzük a nagy semmittevésnek, hiszen ha alaposan kifáradunk egy nap, bizony, hogy ránk fér a pihenés. Azt írja a cikk, hogy "szükségünk van a totális ellustulásra, amikor igazán semmi dolgunk." Én ezért élvezem a meditációt, amikor kizökkenünk a zajos élet mindenféle ártó hatásaiból, és igyekszünk átadni magunkat egy nyugodtabb légkörnek. Szükségünk van a mentális kikapcsolódásra. Gyakoroljuk minél többször! Az agyunk megpihen és meghálálja a törődést. :) Kezdd el most rögtön és meglátod, hogy nem fogsz csalódni! :)

Hát, eljött ennek is az ideje, hogy folytassuk a beszélgetéseinket. Igaz, hogy a suliban azt tanultuk, hogy "Hát"-tal nem kezdünk mondatot, épp ezért kicsit másítok is az első mondaton, ami így lesz majd megfelelő. - Újra tudunk találkozni, mert véget értek az előző bejegyzések és most épp ideje újakkal megbarátkoznunk. Nemcsak megbarátkozás ez, hanem inkább csak egy jóízű beszélgetés önmagunkkal, azokkal a mondatokkal, amik majd most fognak szerepelni ezután. Te is végezz hasonló tematikájú programot, írd össze csak úgy a magad számára azt, ami éppen izgat per pillanat az életedben, és próbáld ezt bővebben is kifejteni magadnak. Én sem vagyok ilyen szinten egyáltalán jó, de szeretek elgondolkodni egy adott dolgon. Jöjjenek az új mondatok, amelyekre majd külön-külön ki is térünk a jövőben:

316.) - Próbálj meg lazítani! - 317.) - Ne vedd túl komolyan a vicceket! - 318.) - Okos enged...!, - 319.) - Neveld magad optimistának. - 320.) - Túl sok a jóból! - 321.) - Vedd észre, ha valami nem stimmel az életedben. - 322.) - Vigyázz magadra! - 323.) - Élesítsd az elméd! - 324.) - Örömmel végezd a feladataidat! - 325.) - Légy elég kíváncsi mindenre! - 326.) - Ne fukarkodj a szereteteddel! - 327.) - Örülj az élet szépségeinek. - 328.) - Ne harcolj a babonák ellen. - 329.) - "Küzdj és bízva bízzál!" - 330.) - Legyen egy jó kis bakancslistád!

Ennyi lenne az a tizenöt mondat, amit a közeljövőben jobban is megbeszélünk egymásközt. Mindig írom, hogy lehet, volt egyik-másik mondat már korábban is, de ez sosem volt baj, megbeszéljük újra, mert ismétlés a tudás anyja. Vasárnap van éppen, és éppen Advent első vasárnapja, öltöztessük ünneplőbe kicsit a szívünket és a lelkünket, és gondoljunk a minket körülvevő világra, azokra az emberekre, akikkel nap mint nap találkozunk. Tekintsünk úgy egymásra, mintha mindig is ismertük volna egymást, hiszen most mindenki a karácsonyt várja sok-sok szeretettel a szívében. Én is készülődöm, hogy igazi jó kis ünnep legyen nekünk is ez a mostani karácsony is. Addig is, míg eljön ennek az ideje, igyekszem azért írni a blogba, de december közepétől január közepéig lesz egy kis szünet, mert tényleg ünnepelni fogunk. De majd januártól ismét újra találkozunk, és remélem, hogy gyakrabban, mint eddig, kicsit mostohán bánok mindig ezzel a bloggal, pedig nagyon szeretek írni ide. Éld át te is a varázst minden egyes pillanatodban, élj a mának, éld meg a pillanatot! :)

Ismerek valakit, aki bármi is történik körülötte, meg tudja őrizni a hidegvérét, olyan nyugodt, mint senki más körülötte. Történhet földrengés, bánhat vele úgy a sors, ahogy nem kéne, meg tudja őrizni a higgadtságát, és még ő tud tanácsot adni olyankor is, amikor neki lenne erre szüksége talán. Nagyon irigyelem, mert példát mutat a méltóságával nekem, azzal, hogy bármit kérdezhetek tőle, bármilyen zűrzavar is van én körülöttem, ő olyan nyugodtan viselkedik, hogy ez a nyugalom aztán átragad másokra is, akik csak a közelében vannak. Sokszor szeretném átvenni a stílusát, de erre lehet, születni kell vagy az élet alakította így a személyiségét, nem tudom, de nyugalom árad a tekintetéből, azokból a szavakból, amiket kimond, és öröm vele egy légtérben lenni, öröm hallgatni amiket mond és ahogyan formálja a szavakat. Őt igazán talpraesett embernek ismertem meg, bárhol megállja az életben a helyét.

De gondolkozzunk csak egy kicsit, hátha mi is ki tudnánk alakítani hasonló irigylésre méltó személyiséget magunknak. Mi kellhet hozzá vajon? Szerintem az ilyen talpraesett emberek már átestek egy kis tűzkeresztségen, volt bőven részük az életük során kihívásokban, az élet számos próba elé állította őket, és ők nem futamodtak meg valamiért, vállalták ezeket a kihívásokat, mert tudták, érezték, hogy a rossz után mindig csakis a jó jön el, és erre építették fel az életüket, egy olyan életet, amit mások bizony megirigyelnek tőlük. Az, hogy mindent vállalunk, ami elé csak a jó sorsunk állít, bizonyítja, hogy van bennünk kurázsi, fel merjük venni a kesztyűt bármilyen nehéz helyzetben. Szeretek ilyen talpraesett emberek közelében lenni, mert valljuk be, hogy olyan kisugárzásuk van, amit nemcsak úgy leakasztottak a fogasról, hanem ilyen a személyiségük, ilyenné váltak és bármerre is sodorja el őket az életük, mindenhol feltalálják magukat. Az ilyen emberek bölcsek, tanultak mindig a saját életük tapasztalatából, és bármilyen akadályt gördít eléjük az életük, mindent határozott nyugalommal fogadnak.

Én közismerten nagyon, de nagyon türelmetlen típusú vagyok, és szinte vonzom az ilyen talpraesett embereket, akik a jég hátán is megélnek, és szükségem is van az ilyen emberek támogatására, oltalmára. Életünk során rengeteg emberrel találkozunk, és ki tudja elsőre, hogy kiben mi lakozik? Ezt csak alapos átbeszélgetéssel tudjuk a magunk számára kideríteni. A fenti képen a kis százszorszép is megküzdött az előtte álló akadályokkal, igaz, hogy ő csupáncsak egy virág, de ugyanúgy küzdött, hogy szépen ki tudjon virulni, mint bármelyikünk életünk során. Vegyük csak szemügyre jobban az ilyenfajta hozzáállást az élethez. Bármi adódik is bármelyik napunkon, meg kell hogy tudjuk állni a helyünket ott, ahol épp vagyunk. Ha erre nem vagyunk képesek, elvesztünk, és nem tud senki sem segíteni rajtunk. Inkább vegyük fel a természetünkbe, hogy olyanok legyünk, akik még elveszett helyzetekben is megtalálják az életük szépségét. Gondolkozz, számodra ki vagy kik a talpraesett egyéniségek, és hogyan tudnál profitálni te ebből. Csak bátran gondolkozz ezen és meglátod, hogy rájössz, hogy sokkal több kincs rejlik benned is, mint gondolnád. :)

ui.: - nemsokára újabb tizenöt pontba foglaljuk, hogy mi is az, amiért érdemes élnünk, és írj te is ezekhez a motiváló gondolatokhoz valamilyen feljegyzést. Csak pozitívumokban gondolkodj, ha megteheted, és ugyan miért ne tehetnéd meg, hiszen az vagy, amit csak gondolsz magadról. Folytatjuk tehát tovább majd a közös beszélgetéseinket, úgyhogy légy résen, de a blog az itt marad, hogy támpontot tudjon nyújtani neked zűrzavaros ügyekben. :) Nemsokára találkozunk! :)

Hűha! Szóval vegyük csak kézbe az irányítást! :) Ez néha jól megy, de bizony van, hogy nem merünk kezdeményezni semmit, mert tartunk a visszautasítástól. És nemcsak a szerelemre értem ezt, hanem úgy általában félünk, hogy visszautasítanak bennünket. Ilyenkor inkább visszavonulót fújunk és megadjuk magunkat a sors szeszélyeinek. Azt hiszem, hogy ez a legrosszabb amit csak tehetünk. Érezz rá a ritmusra, érezd, hogy mikor van szükség rád, és ha úgy érzed itt az idő, cselekedj azonnal, mert minden elvesztegetett perc megbosszulhatja önmagát. Előtted volt életed lehetősége és nem éltél vele. Van egy idézet, ami pont idepasszol, olvasd csak el: "Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi." (A. J. Christian)

Azt hiszem, hogy ilyen szókimondóan még senki sem merte ezt így leírni, én is csak idézni mertem a mondatot, mert nem szeretném, ha megsértődnél, de az idézetben benne van minden, amit csak a jó kezdeményezésről tudnunk kell. Előttünk áll sokszor a nagy lehetőség és mi nem tudunk élni vele. Vajon ki jár így pórul? Csakis mi magunk. Úgyhogy ha úgy érzed, hogy van egy kínálkozó lehetőség előtted, ne várj semmire, vedd át az irányítást, vedd kézbe a dolgok irányítását, és ne habozz kezdeményezni, mert lecsúszol olyan dolgokról, amikre nagyon is vágytál. Nem mindenki veszi azért jó néven, ha ajtóstól rontunk be a házba, légy ezért kellően körültekintő és mindig a józan eszedre és a szívedben lévő érzéseidre hagyatkozzál. A szívedben az érzéseid sosem hazudnak, azokra bátran építkezhetsz, és amikor látsz, megfigyelsz valamit, akkor azok az élmények mind itt fognak elraktározódni, a szíved legkisebb zugában. 

Szóval vegyük csak kézbe az irányítást! Sokszor lesz majd úgy, hogy igazat adsz nekem ebben a kérdésben, hiszen ha elszalasztod életed nagy lehetőségét, kit fogsz okolni emiatt? Nyilván magadat vagy esetleg a jó sorsodat, ami most éppen cudarul elbánt veled. Nincs semmi félnivalód, ne tarts a visszautasítástól, mindig légy elég bátor és elég merész, hogy kezdeményezni tudjál. Olvasd el az említett idézetet olyan sokszor, amilyen sokszor csak kell, és megérzed, ráérzel majd az élet ritmusára, ami mindig kínálja egymás után sorban szépen a kínálkozó lehetőségeket. A te dolgod csupáncsak annyi, hogy észre tud venni ezeket a lehetőségeket az életedben, a napjaid során. :)

Jujj, ez nagyon rossz tulajdonságunk, az irigység. Aki észreveszi önmagán, minél hamarabb szabaduljon meg tőle, mert ez belülről mérgezi a lelkünket. Nem is tudtam olyan képet betenni a bejegyzéshez, ami hűen ábrázolná amikor irigyek vagyunk másokra. De a fenti rózsa sokkal szebb, mint bármi más. Bár, ha belegondolok, a sárga is az irigység színe, de ez nem volt szándékos, ezt a képet azért tettem be, mert nekem nagyon tetszik. Próbáljunk belegondolni, hogy miért is nem jó ha irigykedünk. Egyrészt elveszi az energiánkat mástól, másrészt nem tudunk másfelé figyelni, mint arra, hogy nekünk miért nincs ez vagy az a dolog meg, mikor a szomszédunknak pedig van. Nem szabad, hogy túl sokat foglalkozzunk ezzel az érzéssel, a legjobb távol tartani magunkat tőle, amennyire csak tudjuk. Mindenkivel előfordult már életében biztosan, hogy irigyelt valamit, csak ezt nem biztos, hogy be merjük vallani magunknak. Mindenesetre egy kényelmetlen érzés kerít ilyenkor a hatalmába minket, és ha lehet, még mielőtt becserkész minket azelőtt térjünk ki előle, hadd menjen amerre csak akar.

Inkább vegyünk egy ilyen szép szál rózsát, vagy rózsacsokrot, amit a kép is ábrázol, hiszen akkor már a gondolatunk inkább azon jár, hogy hogyan és kit örvendeztethetnénk meg vele. Vegyél a kedvesednek egy szép virágcsokrot, mert szereted és add át neki, hidd el, hogy nagy öröm lesz ez, és majd meglátod, hogy te is valamilyen csodálatos meglepetésben részesülsz majd nemsokára, hiszen amit adunk, azt kapjuk vissza százszorosan az életünktől. Épp ezért ha irigykednénk, igencsak rosszul járnánk, mert a sárga irigység minden formája ránk találna, amit azért nem szeretnénk, valljuk be őszintén! Amikor én észreveszem magamon, hogy irigy vagyok, nagyon tudok haragudni magamra, ami szintén veszélyt rejt magában, mert a harag meg még rosszabb, mint maga az irigység. Ha nem becsüljük magunkat annyira, hogy csakis a szép és jó dolgokat engedjük magunkhoz, akkor nagyon pórul tudunk járni végül. Én mindig zenét hallgatok, ha észreveszek magamon valamilyen negatív tulajdonságot. Ez a zeneterápia nem butaság, mert nagyon jó hatással van rám, próbáld csak ki, majd meglátod az áldásos hatását! :)

Tulajdonképpen nem vagyunk ugye egyedül az irigység fogalmával, mindenkit elkapott már hasonló rossz érzés. Tönkretehet barátságokat, vagy már az, ha magunkon vesszük észre ezt, már az kellemetlenül érint minket. Egész nap feszültnek érezni magunkat csak azért, mert nem tudunk kitérni egyes érzések elől, az bizony nem jó. Vajon mi lehet a megoldás? Én sem tudom, mert időnként nálam is előfordul az ilyesmi, de mindenképpen járható út lenne az, ha mielőbb eltérítenénk a figyelmünket más irányba. Teljesen mindegy, hogy mi tereli el más irányba a figyelmünket, a zenehallgatás csak egy tipp volt a részemről, mert ez tudom, hogy beválik. És még jól is szórakozunk közben, ami nem egy elhanyagolható tényező. Tehát! Üzenjünk hadat az irigység ellen, próbálkozzunk minél többféle megoldáson, mert csak mi nyerhetünk vele. Azt fogadd meg magadnak, hogy figyeled az érzéseidet, figyelsz mindig magadra, így sokkal gyorsabban veszed észre ha nem a helyes ösvényen jársz.  :)

Ha elég bölcs lennék, máris tudnám a fenti mondatra az igaz megoldást. De nem is vagyok elég bölcs és elég okos sem valószínű ahhoz, hogy csakúgy hirtelen valami biztatót írjak. De próbálkozom, és a végére kiderül, mire is jutok ezzel a feladattal. Azért tettem be a fenti képet ebbe a bejegyzésbe, mert imádom a könyveket, és szerintem nagyon sokat lehet tanulni, okosodni általuk. Már ha megvan a hajlandóság bennünk, hogy olvassunk, gondolkozzunk, és megoldásokat keressünk. Ki lehet találni, hogy én az idők folyamán megszületett rengeteg könyvben, írásban keresem mindig először a bölcsesség forrását. Ha valaki elég kitartó, valószínű, hogy rá is lel erre a bölcsességre, ami időről időre egyre csak növekszik, gyarapodik, és ezt mind tovább is lehet adni a társainknak, a barátainknak, a szeretteinknek, főleg a kis csemetéinknek, akik szomjúhozzák a tudást és mindenre vevők, hál' Istennek. :) Az a baj, hogy elég kevés időt fordítunk erre, sokkal többet kellene foglalkoznunk ezzel.

A tudással ugye egyre okosabbak is leszünk és rengeteg tapasztalásban lesz részünk életünk folyamán. Ezek a tapasztalatok segítenek nekünk abban is, hogy jobban megismerjük magunkat és rájöjjünk, vajon mi érdekel minket és milyen irányban is induljunk el, ha az a célunk, hogy elég bölcsek és elég okosak is lehessünk az élet viszontagságaihoz, az élet szépségeihez, mindenhez, amivel csak találkozunk amíg élünk. De nem elég a tudás, ha azt nem jól alkalmazzuk. Bizony, minden ember más és más és másra fogékony, és ami nekem tetszik, nem biztos, hogy neked is kedvedre van, így nem biztos, hogy téged érdekelni fog az, amiről én szeretnék neked beszélni. Mindig meg kell ismerünk egymást valamelyest, hogy biztosra mehessünk. Aki kérdez, ő mindig kíváncsi egy kicsit, és ez jó, szerintem, mert a kíváncsiság viszi őt el abba az irányba, hogy kiderítse mi is érdekli őt és azt hogyan is tudná megvalósítani. Ilyenkor mindig a kis Vuk jut eszembe, aki folyton kérdezett, hogy egyre okosabb legyen és meg tudja állni a helyét a világban.

Mindig döntenünk kell abban, hogy mit osztunk meg másokkal. Okosan dönteni pedig csakis azok tudnak, akik elég türelmesek ahhoz, hogy előbb gondolkodjanak és csak azután cselekedjenek, nehogy zsákutcába kerüljenek életük során. Amikor úgy érezzük, hogy hiányzik valami az életünkből, talán nincs meg a kellő tudásunk ehhez és nem jövünk rá, hogy mindig a legtermészetesebb és a legegyszerűbb dolgok rejtik sokszor a titkot magát. Nem jövünk rá, hogy minden a rendelkezésünkre áll egy boldog és sikeres élet elnyeréséhez, csak kicsit kell magunkat megismerni, csak kicsit kell néha többet gondolkodnunk, és rájönnénk, hogy minden a szemünk előtt van és minden a kezünk ügyében van, csak azt a bizonyos első lépést kell megtennünk, amit annyira nehéz megtennünk. De épp ezért kell próbálkozni többször is egymás után, hogy ez később ne legyen már akadálya annak, hogy végig tudjuk járni az életutunkat, amit a jó Isten kiszabott nekünk. :)

Mindig is csodáltam a buddhákat, ők tudnak valami olyat, amit én nem, de nagyon szeretnék tudni, mert ők igazán tudják mi az igazi harmónia és mi az igazi egyensúly. Sok történet kering a neten is az ő életvitelükről, rengeteg tanítás, tanmese is létezik, amiket jó elolvasni, csak többek leszünk tőlük, nem kevesebbek. Van egy történet a haragról, biztosan megtalálod a neten, ha beírod a keresőbbe, hogy Buddha története a haragról. Csak a végéről írom le a tanulságot, amit jó, ha megszívlelünk magunknak: - "vigyázz, hogy amit beszélsz vagy cselekszel, az jó legyen. Minden visszaszáll rád, a jó is és a harag is." - Csak azért írtam le, mert a harag az, ami általában megváltoztatja az egyéniségünket, mégpedig a rossz irányba, és ezt nem szabad hagyni. Amikor nincs benned harag és semmilyen rossz érzés, akkor vagy egyensúlyban és akkor tudsz harmóniában élni a környezeteddel.

Nem egyszerű néha úgy tennünk, hogy jól érezzük magunkat, mert az életünk néha zűrzavaros tud lenni, és ilyenkor lehet, hogy elveszítjük a fonalat és nem tudunk uralkodni önmagunkon sem. Mivel semmi sem lehetetlen, ezért mindig próbálkoznunk kell még ilyenkor is, hogy megteremtsük a magunk számára a kiegyensúlyozott életet. Tanulhatunk erről, elsajátíthatunk különböző technikákat, amik csakis a hasznukra lesznek. Senkire nem szeretnék ráerőltetni semmilyen vallást vagy hitet, de ahhoz hogy jó közérzetünk legyen, mindenképpen nekünk kell tennünk valamit. Mindenki a maga módján éri el azt, hogy jól és boldognak érezze magát. Ezért zárásként egy idézetet szeretnék még megosztani veled, amit szeretném, ha elolvasnál:

az idézet a citatum.hu oldalról való:

"Ne higgy vakon abban, amit mondanak. Ne azért hidd a szavaimat, mert más meggyőzött felőlük. Ne higgy mindent, amit másoktól látsz, hallsz vagy olvasol, legyen szó nagy tekintélyű személyről, vezetőről vagy vallásos szövegről. Ne csak az észszerűségre, sem pedig az elmélkedésre alapozz. Ne hagyd figyelmen kívül saját hatalmadat, és ne kövess vakon másokat. Ez az út csak illúziókhoz vezet téged. Találd meg te saját magad, ami az igaz, ami a valóság."

Huh, ezt a fenti mondatot lehet, nem is olyan egyszerű kivitelezni. Azt gondoljuk sokszor, ha hibát vétünk, hogy, - nem baj, majd legközelebb jobban vigyázok! -, de ez a legközelebb is pont úgy fog lezajlani, mint a mostani pillanat és egyszer csak azt vesszük észre, hogy számtalan hibát vétettünk már, és nincs rá időnk, hogy foglalkozzunk a helyreállításukkal. Amikor dolgozol és véletlenül elszúrsz valamit, az első dolgod, hogy azonnyomban kijavítod, mert különben összevisszaság lesz hamar körülötted és nem tudod jól zárni a napodat. De a magánéletedben, az élet igazi show-jában más a helyzet, itt lezserebben veszed a dolgokat, mert ugye valamikor valahol lazítani is kell és ezt hol máshol és máskor tennéd meg, mint a szabadidődben. 

Nézd csak a fenti képet! Édes kisgyermekeinkkel törődünk-e eleget? Adunk-e lehetőséget a számukra, hogy olyan sokat lehessenek velünk, amennyit csak akarnak? Van-e időnk velük foglalkozni? Játsszunk-e eleget velük, elvisszük-e őket oda, ahová annyira vágyik a szívük? Beszélgetünk-e velük minden adandó alkalommal eleget? - Bizony! Van úgy, hogy néha elmulasztunk valamit, ami pedig fontos lenne a számunkra is és a szeretteink számára is, meg a barátaink számára is. Törődünk-e a szüleinkkel eleget? Vigyázunk-e rájuk és elmegyünk-e hozzájuk egy jót beszélgetni? Veszünk-e nekik valami apróságot, amivel meglephetjük őket? - Már lehet, túl sok kérdést tettem fel, de bizony meg kell találni rájuk a megfelelő válaszokat, és ha úgy tűnik, hogy valamit valamikor elmulasztottunk, épp itt az ideje, hogy bepótoljuk.

Sosem tudhatjuk, mit hoz a következő pillanat. Az élet furcsa módon mindig kiszámíthatatlan egy kicsit és megfogja időnként a grabancunkat, és már csak azt vesszük észre, hogy jól benne vagyunk a zűrzavarban, ahonnan nem kis feladat néha kimásznunk. Ezért ne csak a munkahelyeden legyél pontos és igyekvő, hanem otthon is, ahol a család mindig számít rád, ha épp bajban van. Szakíts elegendő időt mindig arra, hogy komfortos életet teremts a magad és a szeretteid számára is. Senkit sem szabad elhanyagolni, főleg nem a legkisebbeket, a gyermekeinket és szerető szüleinkkel is ugyanúgy törődnünk kell. Ha nem tesszük meg, olyan súlyos hibákat vétünk, amiket egyáltalán nem tudunk később helyrehozni. És ezt egyből meg is érzi a szívünk és a lelkünk is. Javítsd ki ezért a hibáidat még akkor, amikor erre még van lehetőséged. 

Hiszel a varázslásban? Lehet, hogy nem és bevallom, hogy én sem tudok varázsolni, de mindig minden egyes pillanatban próbálkozom vele. :) Valóban így van, mert én hiszek abban, ha elég kitartóak vagyunk, minden sikerülhet az életünkben. Írtál-e már csakúgy egy bakancslistát magadnak, célokat, amiket szerettél volna megvalósítani? Ehhez nem kell nagy varázserő, de kitartás az kell, és tudod, hogy létezik egy ember, aki A világ első számú célmegvalósítója. Ő John Goddard, aki még 15 éves korában állította össze Élete listáját, nem mindennapi célokkal. A youtube-on megtalálod, ha rákeresel. Pongor-Juhász Attila beszél róla az egyik videójában, érdemes megnézned: A világ elsőszámú célmegvalósítója: John Goddard címmel. Semmi sem lehetetlen, mindenre képesek vagyunk, ha elég kitartóak vagyunk. És ugye, ilyenkor szokott még a szerencse is mellénk szegődni, ami valljuk be, nem is egy rossz dolog.

Tehát, a kezedben a megoldás, végy elő egy papírt és írd össze a saját álomszerű céljaidat, tanulj a videóból, hogyan is lehet ezt jól kivitelezni, de a saját ötleteid lesznek azok biztosan, amik elindítanak az úton. Írj fel bármit, ami csak az eszedbe jut, ne foglalkozz vele, hogy reális célokról vagy épp olyan célokról van szó, amikről még csak álmodozni sem mertél eddig. Az a lényeg, hogy ezáltal még jobban megismerheted saját magadat és a környezetedet is, ami épp körülvesz jelen pillanatban. Mi a legrosszabb, ami történhet? Semmi az ég világon, amíg élsz, lehetőséged van megvalósítani életed nagy álmait. Még nézd meg hozzá az igazi nagy filmet A bakancslista című filmet, én is most ma fogom megnézni magamnak. Nem fogsz csalódni, minél többször látod, annál többször lesz kedved a saját álmaidat megvalósítani. :) És ez nem boszorkányság, ez maga az igazi élet, maga a valóság.

Akkor se add fel a próbálkozást, ha nem hiszel ebben, amit most leírtam, mert az álmok néha csakúgy önmaguktól is megvalósulnak, ezt biztosan tudom, mert már velem is megtörtént. Addig tarts ki, addig próbálkozz, amíg csak élsz, hiszen az élet produkál furcsaságokat, és nem hiszed el, de igaz lehet az, amit most még nem hiszel annak, és megvalósul az, amiben eddig nem hittél. Bevonzod magadhoz ezeket a megvalósulásokat már csak azzal is, ha folyamatosan gondolsz rájuk, mindig az eszedben vannak. Olyan ez, mint a vonzás törvénye, hidd el, várd el, és bízz benne, hogy megvalósul, és így is lesz. Persze te is beleadod néha a saját részed, és ilyenkor szegődik melléd még a szerencse is, hidd el nekem. Legyél ezért mindenben kitartó, bármilyen kis apróságról van szó. Nemcsak a nagy célokhoz szükséges kitartás, szinte már mindenhez nélkülözhetetlen. 

Erről csak azért írok, mert minden álmom, hogy finom, jóízű, gusztusos, és ennivaló salátákat tudjak készíteni. Minden próbálkozásom ellenére még nem jutottam el arra a szintre, hogy valamilyen nagyszerű salátát hozzak össze az itthon fellelhető alapanyagokból. Ez nemcsak azért jó, mert egészséges, kell ehhez egy kis kreativitás is tulajdonképpen, képzelőerő és ízvilág is. Úgyhogy ha velem tartasz, te is belekezdesz hasonlóba, és biztosan állíthatom, hogy nem fogod megbánni. Egy jóízű, tartalmas saláta akár egy jó vacsora is lehet, kiválthatja egy étkezésedet bármikor. Amikor süt a nap, és minden gyümölcsnek és zöldfélének a szezonja van, könnyebb dolgunk van, szinte pillanatok alatt összedobhatunk bármiből egy jó nagy adag salátát. Bár, a mostani árak mellett jó alaposan meg kell gondolni, hogy mit is veszünk a pénzünkön.

Ha magad termeszted meg a salátának valót, megint csak könnyebb dolgod van, mint akinek a boltból kell hazacipelnie a sok finomságot. A lényeg, hogy válogasd össze, milyen salátát is szeretnél készíteni. Egy jó kis saláta olyan mennyeien finom tud lenni, hogy öröm enni. Én, amikor franciasalátát készítettem, mindig az elejétől a végéig szigorúan követtem a recept útmutatását. Mivel gyakorlat teszi a mestert, később rájöttem számos dologra, ami megkönnyítette ennek a fajta salátának a készítését. De most is elejétől a végéig mindent én csinálok, nem használok kész alapanyagokat, mint például tubusos majonézt, én kikeverem a majonézhez a hozzávalókat, és csak azután folytatom a többi művelettel. Olyan gazdag saláta egy franciasaláta is (még kalóriában is ugye), hogy vacsorára egy jó kis étel lehet.

Ha te is hadilábon állsz a saláták gyártásával, azt javaslom, hogy mindent csinálj te is önmagad, ne hagyatkozz a kész hozzávalókhoz, mert nagy különbség van egy általad összeállított saláta és egy gyorsan összeütött saláta között. Gyakorolj te is, velem együtt, hogy mesterei tudjunk lenni a salátakészítésnek. Meglátod, hogy a családod is hálás lesz ezért neked. :)