Hűha! Szóval vegyük csak kézbe az irányítást! :) Ez néha jól megy, de bizony van, hogy nem merünk kezdeményezni semmit, mert tartunk a visszautasítástól. És nemcsak a szerelemre értem ezt, hanem úgy általában félünk, hogy visszautasítanak bennünket. Ilyenkor inkább visszavonulót fújunk és megadjuk magunkat a sors szeszélyeinek. Azt hiszem, hogy ez a legrosszabb amit csak tehetünk. Érezz rá a ritmusra, érezd, hogy mikor van szükség rád, és ha úgy érzed itt az idő, cselekedj azonnal, mert minden elvesztegetett perc megbosszulhatja önmagát. Előtted volt életed lehetősége és nem éltél vele. Van egy idézet, ami pont idepasszol, olvasd csak el: "Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi." (A. J. Christian)

Azt hiszem, hogy ilyen szókimondóan még senki sem merte ezt így leírni, én is csak idézni mertem a mondatot, mert nem szeretném, ha megsértődnél, de az idézetben benne van minden, amit csak a jó kezdeményezésről tudnunk kell. Előttünk áll sokszor a nagy lehetőség és mi nem tudunk élni vele. Vajon ki jár így pórul? Csakis mi magunk. Úgyhogy ha úgy érzed, hogy van egy kínálkozó lehetőség előtted, ne várj semmire, vedd át az irányítást, vedd kézbe a dolgok irányítását, és ne habozz kezdeményezni, mert lecsúszol olyan dolgokról, amikre nagyon is vágytál. Nem mindenki veszi azért jó néven, ha ajtóstól rontunk be a házba, légy ezért kellően körültekintő és mindig a józan eszedre és a szívedben lévő érzéseidre hagyatkozzál. A szívedben az érzéseid sosem hazudnak, azokra bátran építkezhetsz, és amikor látsz, megfigyelsz valamit, akkor azok az élmények mind itt fognak elraktározódni, a szíved legkisebb zugában. 

Szóval vegyük csak kézbe az irányítást! Sokszor lesz majd úgy, hogy igazat adsz nekem ebben a kérdésben, hiszen ha elszalasztod életed nagy lehetőségét, kit fogsz okolni emiatt? Nyilván magadat vagy esetleg a jó sorsodat, ami most éppen cudarul elbánt veled. Nincs semmi félnivalód, ne tarts a visszautasítástól, mindig légy elég bátor és elég merész, hogy kezdeményezni tudjál. Olvasd el az említett idézetet olyan sokszor, amilyen sokszor csak kell, és megérzed, ráérzel majd az élet ritmusára, ami mindig kínálja egymás után sorban szépen a kínálkozó lehetőségeket. A te dolgod csupáncsak annyi, hogy észre tud venni ezeket a lehetőségeket az életedben, a napjaid során. :)

Jujj, ez nagyon rossz tulajdonságunk, az irigység. Aki észreveszi önmagán, minél hamarabb szabaduljon meg tőle, mert ez belülről mérgezi a lelkünket. Nem is tudtam olyan képet betenni a bejegyzéshez, ami hűen ábrázolná amikor irigyek vagyunk másokra. De a fenti rózsa sokkal szebb, mint bármi más. Bár, ha belegondolok, a sárga is az irigység színe, de ez nem volt szándékos, ezt a képet azért tettem be, mert nekem nagyon tetszik. Próbáljunk belegondolni, hogy miért is nem jó ha irigykedünk. Egyrészt elveszi az energiánkat mástól, másrészt nem tudunk másfelé figyelni, mint arra, hogy nekünk miért nincs ez vagy az a dolog meg, mikor a szomszédunknak pedig van. Nem szabad, hogy túl sokat foglalkozzunk ezzel az érzéssel, a legjobb távol tartani magunkat tőle, amennyire csak tudjuk. Mindenkivel előfordult már életében biztosan, hogy irigyelt valamit, csak ezt nem biztos, hogy be merjük vallani magunknak. Mindenesetre egy kényelmetlen érzés kerít ilyenkor a hatalmába minket, és ha lehet, még mielőtt becserkész minket azelőtt térjünk ki előle, hadd menjen amerre csak akar.

Inkább vegyünk egy ilyen szép szál rózsát, vagy rózsacsokrot, amit a kép is ábrázol, hiszen akkor már a gondolatunk inkább azon jár, hogy hogyan és kit örvendeztethetnénk meg vele. Vegyél a kedvesednek egy szép virágcsokrot, mert szereted és add át neki, hidd el, hogy nagy öröm lesz ez, és majd meglátod, hogy te is valamilyen csodálatos meglepetésben részesülsz majd nemsokára, hiszen amit adunk, azt kapjuk vissza százszorosan az életünktől. Épp ezért ha irigykednénk, igencsak rosszul járnánk, mert a sárga irigység minden formája ránk találna, amit azért nem szeretnénk, valljuk be őszintén! Amikor én észreveszem magamon, hogy irigy vagyok, nagyon tudok haragudni magamra, ami szintén veszélyt rejt magában, mert a harag meg még rosszabb, mint maga az irigység. Ha nem becsüljük magunkat annyira, hogy csakis a szép és jó dolgokat engedjük magunkhoz, akkor nagyon pórul tudunk járni végül. Én mindig zenét hallgatok, ha észreveszek magamon valamilyen negatív tulajdonságot. Ez a zeneterápia nem butaság, mert nagyon jó hatással van rám, próbáld csak ki, majd meglátod az áldásos hatását! :)

Tulajdonképpen nem vagyunk ugye egyedül az irigység fogalmával, mindenkit elkapott már hasonló rossz érzés. Tönkretehet barátságokat, vagy már az, ha magunkon vesszük észre ezt, már az kellemetlenül érint minket. Egész nap feszültnek érezni magunkat csak azért, mert nem tudunk kitérni egyes érzések elől, az bizony nem jó. Vajon mi lehet a megoldás? Én sem tudom, mert időnként nálam is előfordul az ilyesmi, de mindenképpen járható út lenne az, ha mielőbb eltérítenénk a figyelmünket más irányba. Teljesen mindegy, hogy mi tereli el más irányba a figyelmünket, a zenehallgatás csak egy tipp volt a részemről, mert ez tudom, hogy beválik. És még jól is szórakozunk közben, ami nem egy elhanyagolható tényező. Tehát! Üzenjünk hadat az irigység ellen, próbálkozzunk minél többféle megoldáson, mert csak mi nyerhetünk vele. Azt fogadd meg magadnak, hogy figyeled az érzéseidet, figyelsz mindig magadra, így sokkal gyorsabban veszed észre ha nem a helyes ösvényen jársz.  :)

Ha elég bölcs lennék, máris tudnám a fenti mondatra az igaz megoldást. De nem is vagyok elég bölcs és elég okos sem valószínű ahhoz, hogy csakúgy hirtelen valami biztatót írjak. De próbálkozom, és a végére kiderül, mire is jutok ezzel a feladattal. Azért tettem be a fenti képet ebbe a bejegyzésbe, mert imádom a könyveket, és szerintem nagyon sokat lehet tanulni, okosodni általuk. Már ha megvan a hajlandóság bennünk, hogy olvassunk, gondolkozzunk, és megoldásokat keressünk. Ki lehet találni, hogy én az idők folyamán megszületett rengeteg könyvben, írásban keresem mindig először a bölcsesség forrását. Ha valaki elég kitartó, valószínű, hogy rá is lel erre a bölcsességre, ami időről időre egyre csak növekszik, gyarapodik, és ezt mind tovább is lehet adni a társainknak, a barátainknak, a szeretteinknek, főleg a kis csemetéinknek, akik szomjúhozzák a tudást és mindenre vevők, hál' Istennek. :) Az a baj, hogy elég kevés időt fordítunk erre, sokkal többet kellene foglalkoznunk ezzel.

A tudással ugye egyre okosabbak is leszünk és rengeteg tapasztalásban lesz részünk életünk folyamán. Ezek a tapasztalatok segítenek nekünk abban is, hogy jobban megismerjük magunkat és rájöjjünk, vajon mi érdekel minket és milyen irányban is induljunk el, ha az a célunk, hogy elég bölcsek és elég okosak is lehessünk az élet viszontagságaihoz, az élet szépségeihez, mindenhez, amivel csak találkozunk amíg élünk. De nem elég a tudás, ha azt nem jól alkalmazzuk. Bizony, minden ember más és más és másra fogékony, és ami nekem tetszik, nem biztos, hogy neked is kedvedre van, így nem biztos, hogy téged érdekelni fog az, amiről én szeretnék neked beszélni. Mindig meg kell ismerünk egymást valamelyest, hogy biztosra mehessünk. Aki kérdez, ő mindig kíváncsi egy kicsit, és ez jó, szerintem, mert a kíváncsiság viszi őt el abba az irányba, hogy kiderítse mi is érdekli őt és azt hogyan is tudná megvalósítani. Ilyenkor mindig a kis Vuk jut eszembe, aki folyton kérdezett, hogy egyre okosabb legyen és meg tudja állni a helyét a világban.

Mindig döntenünk kell abban, hogy mit osztunk meg másokkal. Okosan dönteni pedig csakis azok tudnak, akik elég türelmesek ahhoz, hogy előbb gondolkodjanak és csak azután cselekedjenek, nehogy zsákutcába kerüljenek életük során. Amikor úgy érezzük, hogy hiányzik valami az életünkből, talán nincs meg a kellő tudásunk ehhez és nem jövünk rá, hogy mindig a legtermészetesebb és a legegyszerűbb dolgok rejtik sokszor a titkot magát. Nem jövünk rá, hogy minden a rendelkezésünkre áll egy boldog és sikeres élet elnyeréséhez, csak kicsit kell magunkat megismerni, csak kicsit kell néha többet gondolkodnunk, és rájönnénk, hogy minden a szemünk előtt van és minden a kezünk ügyében van, csak azt a bizonyos első lépést kell megtennünk, amit annyira nehéz megtennünk. De épp ezért kell próbálkozni többször is egymás után, hogy ez később ne legyen már akadálya annak, hogy végig tudjuk járni az életutunkat, amit a jó Isten kiszabott nekünk. :)

Mindig is csodáltam a buddhákat, ők tudnak valami olyat, amit én nem, de nagyon szeretnék tudni, mert ők igazán tudják mi az igazi harmónia és mi az igazi egyensúly. Sok történet kering a neten is az ő életvitelükről, rengeteg tanítás, tanmese is létezik, amiket jó elolvasni, csak többek leszünk tőlük, nem kevesebbek. Van egy történet a haragról, biztosan megtalálod a neten, ha beírod a keresőbbe, hogy Buddha története a haragról. Csak a végéről írom le a tanulságot, amit jó, ha megszívlelünk magunknak: - "vigyázz, hogy amit beszélsz vagy cselekszel, az jó legyen. Minden visszaszáll rád, a jó is és a harag is." - Csak azért írtam le, mert a harag az, ami általában megváltoztatja az egyéniségünket, mégpedig a rossz irányba, és ezt nem szabad hagyni. Amikor nincs benned harag és semmilyen rossz érzés, akkor vagy egyensúlyban és akkor tudsz harmóniában élni a környezeteddel.

Nem egyszerű néha úgy tennünk, hogy jól érezzük magunkat, mert az életünk néha zűrzavaros tud lenni, és ilyenkor lehet, hogy elveszítjük a fonalat és nem tudunk uralkodni önmagunkon sem. Mivel semmi sem lehetetlen, ezért mindig próbálkoznunk kell még ilyenkor is, hogy megteremtsük a magunk számára a kiegyensúlyozott életet. Tanulhatunk erről, elsajátíthatunk különböző technikákat, amik csakis a hasznukra lesznek. Senkire nem szeretnék ráerőltetni semmilyen vallást vagy hitet, de ahhoz hogy jó közérzetünk legyen, mindenképpen nekünk kell tennünk valamit. Mindenki a maga módján éri el azt, hogy jól és boldognak érezze magát. Ezért zárásként egy idézetet szeretnék még megosztani veled, amit szeretném, ha elolvasnál:

az idézet a citatum.hu oldalról való:

"Ne higgy vakon abban, amit mondanak. Ne azért hidd a szavaimat, mert más meggyőzött felőlük. Ne higgy mindent, amit másoktól látsz, hallsz vagy olvasol, legyen szó nagy tekintélyű személyről, vezetőről vagy vallásos szövegről. Ne csak az észszerűségre, sem pedig az elmélkedésre alapozz. Ne hagyd figyelmen kívül saját hatalmadat, és ne kövess vakon másokat. Ez az út csak illúziókhoz vezet téged. Találd meg te saját magad, ami az igaz, ami a valóság."

Huh, ezt a fenti mondatot lehet, nem is olyan egyszerű kivitelezni. Azt gondoljuk sokszor, ha hibát vétünk, hogy, - nem baj, majd legközelebb jobban vigyázok! -, de ez a legközelebb is pont úgy fog lezajlani, mint a mostani pillanat és egyszer csak azt vesszük észre, hogy számtalan hibát vétettünk már, és nincs rá időnk, hogy foglalkozzunk a helyreállításukkal. Amikor dolgozol és véletlenül elszúrsz valamit, az első dolgod, hogy azonnyomban kijavítod, mert különben összevisszaság lesz hamar körülötted és nem tudod jól zárni a napodat. De a magánéletedben, az élet igazi show-jában más a helyzet, itt lezserebben veszed a dolgokat, mert ugye valamikor valahol lazítani is kell és ezt hol máshol és máskor tennéd meg, mint a szabadidődben. 

Nézd csak a fenti képet! Édes kisgyermekeinkkel törődünk-e eleget? Adunk-e lehetőséget a számukra, hogy olyan sokat lehessenek velünk, amennyit csak akarnak? Van-e időnk velük foglalkozni? Játsszunk-e eleget velük, elvisszük-e őket oda, ahová annyira vágyik a szívük? Beszélgetünk-e velük minden adandó alkalommal eleget? - Bizony! Van úgy, hogy néha elmulasztunk valamit, ami pedig fontos lenne a számunkra is és a szeretteink számára is, meg a barátaink számára is. Törődünk-e a szüleinkkel eleget? Vigyázunk-e rájuk és elmegyünk-e hozzájuk egy jót beszélgetni? Veszünk-e nekik valami apróságot, amivel meglephetjük őket? - Már lehet, túl sok kérdést tettem fel, de bizony meg kell találni rájuk a megfelelő válaszokat, és ha úgy tűnik, hogy valamit valamikor elmulasztottunk, épp itt az ideje, hogy bepótoljuk.

Sosem tudhatjuk, mit hoz a következő pillanat. Az élet furcsa módon mindig kiszámíthatatlan egy kicsit és megfogja időnként a grabancunkat, és már csak azt vesszük észre, hogy jól benne vagyunk a zűrzavarban, ahonnan nem kis feladat néha kimásznunk. Ezért ne csak a munkahelyeden legyél pontos és igyekvő, hanem otthon is, ahol a család mindig számít rád, ha épp bajban van. Szakíts elegendő időt mindig arra, hogy komfortos életet teremts a magad és a szeretteid számára is. Senkit sem szabad elhanyagolni, főleg nem a legkisebbeket, a gyermekeinket és szerető szüleinkkel is ugyanúgy törődnünk kell. Ha nem tesszük meg, olyan súlyos hibákat vétünk, amiket egyáltalán nem tudunk később helyrehozni. És ezt egyből meg is érzi a szívünk és a lelkünk is. Javítsd ki ezért a hibáidat még akkor, amikor erre még van lehetőséged. 

Hiszel a varázslásban? Lehet, hogy nem és bevallom, hogy én sem tudok varázsolni, de mindig minden egyes pillanatban próbálkozom vele. :) Valóban így van, mert én hiszek abban, ha elég kitartóak vagyunk, minden sikerülhet az életünkben. Írtál-e már csakúgy egy bakancslistát magadnak, célokat, amiket szerettél volna megvalósítani? Ehhez nem kell nagy varázserő, de kitartás az kell, és tudod, hogy létezik egy ember, aki A világ első számú célmegvalósítója. Ő John Goddard, aki még 15 éves korában állította össze Élete listáját, nem mindennapi célokkal. A youtube-on megtalálod, ha rákeresel. Pongor-Juhász Attila beszél róla az egyik videójában, érdemes megnézned: A világ elsőszámú célmegvalósítója: John Goddard címmel. Semmi sem lehetetlen, mindenre képesek vagyunk, ha elég kitartóak vagyunk. És ugye, ilyenkor szokott még a szerencse is mellénk szegődni, ami valljuk be, nem is egy rossz dolog.

Tehát, a kezedben a megoldás, végy elő egy papírt és írd össze a saját álomszerű céljaidat, tanulj a videóból, hogyan is lehet ezt jól kivitelezni, de a saját ötleteid lesznek azok biztosan, amik elindítanak az úton. Írj fel bármit, ami csak az eszedbe jut, ne foglalkozz vele, hogy reális célokról vagy épp olyan célokról van szó, amikről még csak álmodozni sem mertél eddig. Az a lényeg, hogy ezáltal még jobban megismerheted saját magadat és a környezetedet is, ami épp körülvesz jelen pillanatban. Mi a legrosszabb, ami történhet? Semmi az ég világon, amíg élsz, lehetőséged van megvalósítani életed nagy álmait. Még nézd meg hozzá az igazi nagy filmet A bakancslista című filmet, én is most ma fogom megnézni magamnak. Nem fogsz csalódni, minél többször látod, annál többször lesz kedved a saját álmaidat megvalósítani. :) És ez nem boszorkányság, ez maga az igazi élet, maga a valóság.

Akkor se add fel a próbálkozást, ha nem hiszel ebben, amit most leírtam, mert az álmok néha csakúgy önmaguktól is megvalósulnak, ezt biztosan tudom, mert már velem is megtörtént. Addig tarts ki, addig próbálkozz, amíg csak élsz, hiszen az élet produkál furcsaságokat, és nem hiszed el, de igaz lehet az, amit most még nem hiszel annak, és megvalósul az, amiben eddig nem hittél. Bevonzod magadhoz ezeket a megvalósulásokat már csak azzal is, ha folyamatosan gondolsz rájuk, mindig az eszedben vannak. Olyan ez, mint a vonzás törvénye, hidd el, várd el, és bízz benne, hogy megvalósul, és így is lesz. Persze te is beleadod néha a saját részed, és ilyenkor szegődik melléd még a szerencse is, hidd el nekem. Legyél ezért mindenben kitartó, bármilyen kis apróságról van szó. Nemcsak a nagy célokhoz szükséges kitartás, szinte már mindenhez nélkülözhetetlen. 

Erről csak azért írok, mert minden álmom, hogy finom, jóízű, gusztusos, és ennivaló salátákat tudjak készíteni. Minden próbálkozásom ellenére még nem jutottam el arra a szintre, hogy valamilyen nagyszerű salátát hozzak össze az itthon fellelhető alapanyagokból. Ez nemcsak azért jó, mert egészséges, kell ehhez egy kis kreativitás is tulajdonképpen, képzelőerő és ízvilág is. Úgyhogy ha velem tartasz, te is belekezdesz hasonlóba, és biztosan állíthatom, hogy nem fogod megbánni. Egy jóízű, tartalmas saláta akár egy jó vacsora is lehet, kiválthatja egy étkezésedet bármikor. Amikor süt a nap, és minden gyümölcsnek és zöldfélének a szezonja van, könnyebb dolgunk van, szinte pillanatok alatt összedobhatunk bármiből egy jó nagy adag salátát. Bár, a mostani árak mellett jó alaposan meg kell gondolni, hogy mit is veszünk a pénzünkön.

Ha magad termeszted meg a salátának valót, megint csak könnyebb dolgod van, mint akinek a boltból kell hazacipelnie a sok finomságot. A lényeg, hogy válogasd össze, milyen salátát is szeretnél készíteni. Egy jó kis saláta olyan mennyeien finom tud lenni, hogy öröm enni. Én, amikor franciasalátát készítettem, mindig az elejétől a végéig szigorúan követtem a recept útmutatását. Mivel gyakorlat teszi a mestert, később rájöttem számos dologra, ami megkönnyítette ennek a fajta salátának a készítését. De most is elejétől a végéig mindent én csinálok, nem használok kész alapanyagokat, mint például tubusos majonézt, én kikeverem a majonézhez a hozzávalókat, és csak azután folytatom a többi művelettel. Olyan gazdag saláta egy franciasaláta is (még kalóriában is ugye), hogy vacsorára egy jó kis étel lehet.

Ha te is hadilábon állsz a saláták gyártásával, azt javaslom, hogy mindent csinálj te is önmagad, ne hagyatkozz a kész hozzávalókhoz, mert nagy különbség van egy általad összeállított saláta és egy gyorsan összeütött saláta között. Gyakorolj te is, velem együtt, hogy mesterei tudjunk lenni a salátakészítésnek. Meglátod, hogy a családod is hálás lesz ezért neked. :) 

Mikor is írhatnám jobbkor, mint most, amikor épp az angol nyelvet elevenítem fel magamnak a neten. :) A gimiben angol tagozatos voltam, de azóta nem is foglalkoztam nyelvtanulással, így nagyon sokat felejtettem. De ahogy tanulok a duolingo.com oldalon, jönnek vissza az emlékek, a szavak, a kifejezések és sok mindent ki is tudok következtetni. Most még az 5 Perc Angolt is gyakorolgatom, bár az még nagyon sok nekem, ennyi tudásom még nincs, hogy kapásból le tudnék fordítani egy szövegrészt. De hallgatom a hanganyagokat, az is sokat jelent. Csak javasolni tudom, hogy kapcsolódj be ingyenes tanfolyamokra, amiket ajánlottam, azok mind ingyenesek. Más nyelveket is lehet természetesen gyakorolni.

Szóval, kapcsolódj be, én még a varrásról is kapok ingyen és bérmentve hírleveleket, ahol el lehet sajátítani a varrás tudományát. Dönts kedved szerint, biztosan nem fogod megbánni, mert mind hasznos, és segít, ha valahol elakadtál. Persze nem szabad rákattanni az internetre, de jó kiegészítő szórakozás lehet akár még hétvégenként is, meg estefelé, amikor már minden csendes és nincs más tennivalód. A tanulást szerintem sosem szabad abbahagyni, én is jobban jártam volna, ha még időben fejlesztem magam. Nézz csak körül a neten, biztosan találsz az érdeklődési körödnek megfelelő tanfolyamot. Én ilyenkor mindig visszaemlékszem a régi éveimre, a fiatalabb koromra, és számtalan élmény, emlék jut eszembe, nagyon élvezetes így gyakorolni, hogy közben még tanulok is. 

Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy a tudásunkat fejlesszük, így hozunk legközelebb is jó döntéseket, mert nő az önbizalmunk, lesznek sikereink a gyakorlás során, és ezeket mind felhasználhatjuk a további napjaink során. Nem mindegy milyen életet is élünk. Nem jó ellébecolni a drága időnket, inkább fordítsuk hasznos teendőkre, és amit megtanulsz úgy istenigazából, azt már nem veheti el tőled senki, az már a te birtokod és úgy használod fel, ahogy épp neked tetszik. Úgyhogy Hajrá! :), én csak drukkolni tudok neked, hogy megtaláld a számodra kedvező ismereteket. Ha megunod, abbahagyod, majd újrakezdhetsz egy új tanfolyamot vagy folytathatod a régit onnan, ahol épp abbahagytad. Nincs kifogás! Időnk mindig arra van, amire a legjobban szeretnénk. Mindig megtaláljuk a módját, ha valamit el akarunk érni az életünkben. :)

Egészségünk a legfőbb kincsünk, ez vitathatatlan. Hiába lennénk milliárdosok, hiába lennénk sikeresek az életben, ha nem törődünk az egészségünkkel, minden kárba vész, nem tudjuk pénzzel kiváltani az egészségünket, és a sikereink sem tartanának sokáig. Minden nap az kellene, hogy az első dolgunk legyen mihelyt kinyitjuk reggel a szemünket, hogy megkérdezzük magunktól: - Hogy vagyok? Mennyire vagyok egészséges, mennyire vagyok fitt, és mit tudnék tenni azért, hogy egyre jobb és jobb formában lehessek? -, Csak ha tudjuk ezekre a kérdésekre a választ, csak akkor van esélyünk egy boldog és kiegyensúlyozott életre. 

Ha betegek leszünk, néha megijedünk, hogy miért is történt ez velünk. Mégis ez az ijedtség lehet, hogy nem tart sokáig, ha kicsit jobban leszünk, azt hisszük nincs nagy baj, nem törődünk a dologgal, pedig pont ilyenkor kéne körülnézni a házunk táján, mennyire élünk jól és mennyire hanyagoljuk el magunkat esetleg. Mennyire sajnáljuk később, amikor már több erőt kell beleadni abba, hogy jobban érezzük magunkat, és csakis magunkat okolhatjuk, ha végül csak nagy küzdelmek árán sikerül visszaszereznünk a drága egészségünket. És még lehet, hogy ilyenkor sem tanulunk a hibánkból. Most én is így vagyok, épp ezért jókor jutott eszembe, hogy írjak erről, mert én is a saját csapdámba estem. Diétára kényszerültem, de egy idő után nehézkesnek találtam és gondoltam, nem baj, ha visszatérek a régi étrendemhez. Hát, ennél nagyobb baklövést aztán tényleg nem csinálhattam, mert nemcsak a súlyomon látszik, hogy nem tartom a diétát, hanem a laboreredmények is ezt igazolták. Miért nem törődünk önmagunkkal eléggé? Miért kell hogy valami rossz történjen velünk, hogy esetleg észhez térjünk még időben? Nem tudom, de saját magamon tapasztaltam a negatív vonzatát ennek. 

Most azért megfogadtam magamnak és gondolatban egy szerződést is kötöttem magammal, hogy minden este átgondolom, mire van szükségem ahhoz, hogy teljes és egészséges életet éljek minden egyes napomon. Csak öt-tíz percre van ilyenkor szükség, hogy átgondoljuk, miért vagyunk fáradtak még napközben is, mozoghatnánk-e többet mint eddig tettük, vagy talán pihennünk kellene többet, mert túlhajszoljuk magunkat. Érdekes összefüggésekre lelhetünk, ha minden este önmagunkra szánjuk ezt az öt vagy tíz percet. Kiderülne hol vétünk hibát, mi az amit jól csinálunk most is, és szükséges-e változtatni. Írjunk magunkról véleményt egy-egy nap befejeztével, őszintén tárjuk magunk elé a hibáinkat, de ugyanígy a jó tulajdonságainkat is. Ha kell, új jó szokásokat alakítsunk ki magunknak, ez változást hoz az életünkbe és így nem lesz egyhangú egyik napunk sem. Érdemes és szükséges is foglalkozni önmagunkkal, az érzelmeinkkel, a hangulatunkkal, hiszen ezektől függ, hogy hogyan is érezzük magunkat napról napra, és azért is érdemes foglalkozni önmagunkkal, hogy mindig ilyen vidámak tudjunk lenni, mint ahogy a fenti képen is látszik. :)

Ha nincs összhangban a tested és a lelked, bármennyire is szeretnéd, nem fogsz tudni jól boldogulni az életedben. Gondolhatsz bármire, nem lesz meg az az irányvonal, ami előrevisz és nem gátol semmiben. Hogyan is kéne rendet teremteni zűrzavaros helyzetekben? Hát, nem egyszerű néha az biztos, de ha mindig önmagadat tudod adni, akkor nem is olyan vészes már. Ha legbelül a szíved mélyén tiszta őszinte és örömteli gondolatoknak adsz csak helyet, máris kizárod a nemkívánatos érzéseket. Muszáj néha rendet teremteni önmagunk körül. Muszáj néha megregulázni azokat a halvány kis gondolatfoszlányokat, amik néha felütik a fejüket és nem hagynak minket békén.

Amikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy fogalmad sincs hogyan is kerülj ki belőle, akkor elő kell venned a józan eszedet, és nemcsak a véletlen szerencsében kell hinned, hanem önmagadban igazán. Amikor rend van a lelkedben, nem árthat neked semmilyen bántó szó, és akármerre is jársz, mindig a jó utat fogod választani, mindig tudni fogod, hogy helyes döntéseket hozol, hiszen a szíved a helyén van, az eszedet jól használod, és bármerre is vet a sorsod, mindig találsz megoldást minden gondodra.

Amikor még jobban beteg voltam, összevissza kuszálódtak bennem a gondolataim. Nem éreztem, hogy amit teszek, az épp jó vagy sem. Nem voltam kiegyensúlyozott, nem volt semmilyen biztos pont az életemben, amibe tudtam volna kapaszkodni. Nagyon sok időbe telt, mire ezen tudtam változtatni, de épp ezért is írok róla, mert sosem adtam fel a küzdelmet, hogy valaha jobb érzéseim lesznek majd. Nehéz volt, kemény diónak bizonyultam, de végül mégiscsak rátaláltam a magam kis ösvényére, ami már az igaz és a helyes úton tart. Sokat segít a hit, amikor hiszel önmagadban és a körülötted lévő világban is. Nem zárható ki egymástól a kettő, itt kell boldogulnunk ahová épp csöppentünk, és úgy kell boldogulnunk, hogy mindennap jóérzéssel gondoljunk a következő napunk felé. Úgyhogy rendben kell lennünk kívül és belül is, mert csak ekkor tudunk örülni bárminek is.