Emlékszem, hogy amikor kicsi voltam és cirkuszban voltunk, mindig féltettem a kötéltáncosokat, nehogy leessenek, nehogy megüssék magukat. Még mindig beleborzongok, ha hasonló mutatványt látok. Félelem és félelem között is van különbség. De az biztos, hogy nem jól hat a lelkivilágunkra. "Jobb félni, mint megijedni." -, szokták mondani, de a félelem önmagában is romboló hatású. Életem során rengetegszer féltem, és nagyon sok mindentől, még attól is, amiről biztosan tudtam, hogy sosem következik be.

Mit tehetünk, ha félünk valamitől? Először is tisztázni kell magunkban, hogy valós-e a félelmünk. Ha igen, akkor is megpróbálhatunk nem gondolni rá, mert ha mindig az eszünkben tartjuk, akkor  csak még jobban felerősítjük magát a félelem érzését. Túl kell tudnunk tenni magunkat bizonyos érzéseken, hogy optimistábban lássuk a körülményeinket. Van, hogy félünk egy vizsgától, pedig amikor már túl leszünk a nehezén, lehet, hogy csak legyintünk egyet, hiszen nem is volt olyan nehéz. Általában szinte mindennel ez a helyzet, utólag mindig rózsásabban látjuk a megélt szituációt. Amikor pedig benne vagyunk abban a helyzetben, amitől féltünk, mindig történni szokott olyasmi, ami kisegít minket, és jobb átélni az ijedtséget, mintha nem mernénk szembenézni a félelmeinkkel.

Amitől én féltem sok-sok éven keresztül, az is olyan dolog volt, amit semlegesíteni lehetett volna, ha egy kicsit több eszem lett volna és felfigyeltem volna a kedvező körülményekre. Amit ilyenkor mindig tehetünk, az az, hogy szabadjára engedjük a félelmünket, mint egy kismadarat, hadd szálljon tovább tőlünk, és ne zavarja a köreinket. Ezt meg kell tanulnunk hogyan lehet elérni, de minden próbálkozást megér. Ne hidd, hogy gyenge vagy olyankor, ha félsz valamitől. Ilyenkor csak rosszabb érzelmi hullámok vesznek körül, amin túl tudod tenni magad. Ne engedj be a közeledbe semmilyen ártó gondolatot, koncentrálj olyan dolgokra, amik a szívedet vidámabbá teszik. Ha a szíved mélyén örömöt érzel, nyugodtságot és békét, akkor minden a legnagyobb rendben van, és jöhet bármilyen negatív gondolat, te helyre tudod tenni, odébb tudod hessegetni magadtól. :)

Igen, jól sejted, írásra szeretnélek biztatni! :) Mivel én sem gondoltam jó pár éve, hogy itt fogok pötyögni a klaviatúrán, és blogokat fogok írni, mégis ez lett belőle. Nem kell tanfolyamot elvégezned emiatt, egyszerűen add önmagadat, ami a szíved mélyén van elraktározva, onnan meríts ötleteket, és tényleg próbálkozz az írással. Nekem egyfajta terápia is, mert oldja a feszültséget, kiírhatom a bánatom, terveket kovácsolhatok, és nem utolsó sorban, ha kiírom magamból a fájdalmaimat például, akkor felszabadult leszek, és könnyebben veszem az akadályokat.

Ha egyébként is a számítógép előtt vagy, gondolj egy nagyot és kezdj bele az írásba. Én word-ben kezdtem írni csak úgy saját magam részére. No, meg előtte jegyzeteltem sokat, ha hallottam egy bölcs mondást, mindjárt feljegyeztem a kis kockás füzetembe. Ezekből lett végül először a www.gyogyuljvelem.blog.hu blogom, majd a fogyiblogom, a www.fogyj-le-ha-tudsz.blog.hu, majd ez a motivációs blog, a www.motivaciok-megerositesek.blog.hu, majd egy kicsit később a www.bakloveseim.blog.hu. Ez a négy blogom van, és célom, hogy ha tudom, életem végéig írom őket, még akkor is, ha csak kevés idő jut rájuk. De megbecsülöm őket, mert gyógyítanak, és önbizalmat adnak a betegségemben.

De nemcsak betegként lehet belekezdeni az írásba. Sokkal könnyebb, ha valaki egészséges, egy kicsit jól tud fogalmazni, vagy olyan sok mondandója van, hogy azt már illik papírra vetni. Gondolkozz el, vajon tudsz-e írni? Próbáld ki legalább egyszer! Nem fogsz csalódni. Az egyik honlapon olvastam egy vallomást, kb. ez volt a szöveg: - "Vettem színes lapokat és egy üveget. Mindennap ráírom a lapra, ha valami jó dolog történt velem vagy aminek aznap örültem és bedobom az üvegbe. Év végén pedig előveszem majd." -, Ha belegondolsz, már ez egy nagy ötlet, és innen egyenes út visz az íráshoz, ezt garantálom. Tegyél hasonlóképpen, azt hiszem, nem bánod meg, ha így teszel. :)

Mindenkinek van egy vagy több fotóalbuma biztosan. Olyan jó felidézni a régen elfeledett emlékeket, történeteket, eseményeket! Ahhoz viszont, hogy szép albumunk legyen, ott kellett lennünk azon a bizonyos helyen, ahol készültek ezek a fényképek. Vagy esetleg kaptunk érdekes és feledhetetlen fotókat a családtól, a barátoktól. Téli hideg estéken kitűnő szórakozás nézegetni és feleleveníteni a régebben történteket. Gyermekek és felnőttek egyaránt jól szórakoznak.

Szerezz magadnak sok-sok szép emléket azzal, hogy beszélgetsz a gyerkőceiddel, a szüleiddel, a kedveseddel olyan soha el nem múló érzésekről, amiket akkor kaptál, akkor éreztél, amikor együtt voltatok például egy kiránduláson, vagy egy diplomaosztón, vagy egy anyák napi iskolai rendezvényen. Minél többször elevenítitek fel a régmúlt történéseit, annál jobban elraktározódik a szíved mélyére, és később egyre inkább gondolsz rájuk. Nekem is volt, a lányomnak is volt emlékkönyve, ahova bárki írhatott, rajzolhatott, persze csak a kiválasztottak voltak ilyen kiváltságos helyzetben. Nekem is össze kellett szednem minden rajztudásomat, hogy szép virágot tudjak rajzolni, amikor megkértek erre. Azt hittem, hogy nem fog sikerülni, de végül egészen pompás kis virág keletkezett.

Emlékszem még nagyapám és nagymamám mennyit meséltek a régi fiatalságukról. Azokról az időkről, amikor én még nem is léteztem. Jó volt hallgatni őket, és a szívem repdesett az örömtől, amikor ilyen beszélgetős esték voltak a családban. Szerettem is a kis családunkat, és igyekeztem, hogy megmaradjanak ezek az emlékek. Ezernyi módot keríthetünk arra, hogy emlékeket varázsolhassunk akár az emlékkönyvekbe, de akár a szívünk mélyére is. Legyünk résen, mikor a gyermekek kérdezősködnek, milyen is volt a mi fiatalságunk. Adjuk át azokat az élményeket, amiben részünk volt, így jobban megismernek minket, és ők is ilyenné válnak majd. Keressünk lehetőségeket, hogy egyre gyakrabban legyünk együtt a családunkkal, a barátainkkal, és később boldogan emlékezünk vissza ezekre az élményekre. :)

Látod a képet, már szinte készen is állsz az utazásra! Ehhez viszont az kellett, hogy magadban eldöntsd, igen, utazni szeretnék! A többi már szinte ment magától. Kell mindig minden napra egy olyan terv, ami nem tűr semmilyen kifogást, megmásíthatatlan, épp ezért végrehajtható, kivitelezhető. Sokszor azonban nincs meg minden feltétel ahhoz, hogy ütős tervet készíthessünk magunknak aznapra. Ha gyorsan gondolkozol, akár kész tények elé állíthatod magadat, mégpedig szántszándékkal. Ha van egy spéci terved, amiről tudod, hogy téged segít, neked okoz örömöt, és téged fejleszt minden téren, ne habozz, vágj bele a közepébe, és kezdd el a megvalósítását.

Sokszor csak úszunk az árral, tesszük, ami a kötelességünk, de senki nem kérdezi meg tőlünk, hogy ezt vagy amazt szeretjük-e csinálni, van-e kedvünk hozzá, és ráérünk-e minderre. Gondolj néha önmagadra. Azokra a vágyaidra, amiket elalvás előtt idézel fel magadnak, mert ilyenkor szabadjára engeded a fantáziádat és mersz igazán kívánni valamit, amire valóban vágyakozol. Gondolkozz el azon, hogy napközben miért nem álmodozol gyakrabban, és miért nem valósítod meg az álmaidat? Tudom, sok dolgod van, el kell végezni a napi teendőidet. De ha csak egy kicsit is merészebb vagy, kigondolsz magadnak olyan lehetőségeket, amik boldogítanak, örömöt okoznak neked, és este, mikor aludni térsz, boldog mosollyal emlékezel vissza a megtörténtekre. Próbáld meg! Segítséget mindig találsz a tervedhez. Legyen egy vagy több ütős terved minden napra. Hogy miért olyan fontos ez? Azért, mert a lehetőségek csak néhány pillanatig kínálják fel magukat. Ha nem lépsz ilyenkor, elmegy melletted az élet, nem tudod megcsípni a kínálkozó alkalmat arra, hogy végre úgy élj, ahogy szeretnél.

Legyen egy ütős terved. De hogyan lehet ezt mind megvalósítani? Helyezd önmagadat az első helyre néha, és tervezz úgy, hogy most a saját igényeiddel törődsz, mégpedig minden más várhat ilyenkor egy kicsit. Csak azzal törődj, mi boldogít, hová szeretnél eljutni, mit szeretnél csinálni, minek örülsz, és ezt hogyan érheted el. Cselekvési tervet kell kovácsolnod, és a tettek mezejére is kell, hogy lépjél. Amikor már benne vagy a terved megvalósításában, törekedj arra, hogy elégedett legyél a végeredménnyel is. Ha csodás dolgokon gondolkozol, csodás dolgok fognak veled történni. És, ha még rá is segítesz erre a folyamatra, csak meggyorsítod a csodák létrejöttét. Higgy abban, hogy képes vagy bármire, amire a szíved titokban vágyik. Higgy abban, hogy megvalósul mindaz, amit titokban elképzelsz magadnak. Higgy abban, hogy amit kigondoltál már reggel magadnak, az hamarosan valósággá válik. Bízz önmagad erejében, és tervezz. Készíts egy ütős tervet holnapra, s figyeld, hogyan alakulnak a dolgaid, miközben azon munkálkodsz, hogy ez a terved megvalósulhasson.

A fenti mondatot valószínű akkor jegyeztem fel tanulságként, amikor negatívabb fázisban voltam. Tulajdonképpen mi gondoljuk, hogy léteznek energiaelszívók, a valóság éppen az, hogy akiket energiaelszívóknak tartunk, ők is ugyanolyan emberek, mint mi, csak valahogyan nem tudunk közös nevezőt találni amikor beszélgetünk egymással vagy ha dolgozunk egymás közelében. Egyszerűen más a természetünk, és ez nem mindig kedvezően hat az egymás közti viszonyunkra. Ahogyan gondolkodunk éppen (pozitívan vagy éppen negatívan), az határozza meg, hogy tudunk-e jól kommunikálni a társunkkal. És, ez dönti el sokszor, hogy valakit szimpatikusnak vagy ellenszenvesnek tartunk. Rossz passzban vagyunk, ilyenkor átértékelődnek a fontos dolgok is az életünkben, máshogy reagálunk, mint szeretnénk.

Tehát, nem biztos, hogy a társunkban van a hiba, ahogy azt első látszatra véljük. De nem is bennünk van a hiba, csak valahogyan nem passzol a stílusunk egymáshoz, ezért gondoljuk, hogy valaki rossz hatással van ránk. Mit tudunk tenni ilyen esetben? Az első gondolatunk természetesen az, hogy távol tartjuk magunkat azoktól a társainktól, akikről azt hisszük, hogy negatívan befolyásolják a gondolatmenetünket. Ezt viszont nem mindig tudjuk kivitelezni, mert nem mehetünk el mindig arról a helyről, ahol tartózkodunk, mert éppen dolgozunk vagy éppen sorban állunk a pénztárnál és fizetni szeretnénk. Legjobb ha próbáljuk gondolatban semlegesíteni a számunkra ártó helyzetet, megpróbálunk másfelé koncentrálni, eltereljük kicsit a figyelmünket, amennyire csak tudjuk.

Ha semmilyen trükk nem használ, nem tudjuk semlegesíteni a negatív erőket, gondoljunk arra, hogy semmi sem tart túl sokáig egyfolytában, és hamarosan megszűnik körülöttünk az a rossz helyzet is, amit annyira szeretnénk már magunk mögött hagyni. Türelemre kell inteni a figyelmünket, és ha sikerül elcsípni olyan boldogságos pillanatokat éppen most, amik megnyugtatnak, akkor ezeket kell erősíteni, ezekbe kell belekapaszkodni, hiszen csak mi határozzuk meg, hogy milyen gondolatok, milyen információk kaphatnak helyet a fejünkben. Gondoljunk arra, hogy energiaelszívók nem léteznek, csak a mi gondolatvilágunk most épp olyan, hogy nem tudunk jól reagálni a minket érő ingerekre.

Nem vagyok jó üzleti kérdésekben, de annyit tudok, hogy a fenti mondat megállja a helyét, ha arra gondolunk, hogy bármilyen feladatra képesek vagyunk. Képzeld el, hogy most épp az egészségedbe fektetsz be, vagyis többet mozogsz ezentúl, okos ételeket eszel, mert tudod, hogy számodra ez az ideális, ettől lesz több energiád minden nap. Képzeld el, hogy megbetegszel valamiért. Mire leszel képes ebben a helyzetben? Kevesebbre mint gondolnád. De ha már jó előre gondoskodsz arról, hogy megfelelő jó kondiban legyél mindig, akkor a betegségek is elkerülnek majd.

Vagy képzeld el, hogy van megtakarított pénzed, amit nem tudsz most még kamatoztatni. Ha viszont gondoskodsz arról, hogy jól informált legyél pénzügyekben, akkor a kis megtakarításod hamarosan jövedelmező lesz a számodra. Ha pozitívan gondolkodsz, akkor minden befektetésed mindig meg fog térülni, bármiben is gondolkozol. Képzeld el, hogy megéred az idős kort, mert épp az előbb fektettél be az egészségedbe, tehát idősebb korodban kevésbé fogsz rászorulni segítő kezekre. Egyedül is megállod a helyed bármikor.

Kezdd kicsiben, gondolj nagyra! -, ez lehet mindenkor a jelszavunk. Minden nagy tett egyetlen egy apró lépéssel kezdődött, indult el. Kezdd kicsiben, vagyis nem kell mindjárt elsőre a világmegrengető ötleteidet megvalósítanod. De! Gondolj nagyra! Vagyis a képzeletedben mindig gondolkodj nagyvonalúan, mert aki nagyvonalúan tud gondolkodni, őt kevésbé érik kudarcok, kevésbé lesznek betegek. Gondolj mindig a várható végkimenetelre, és ezek szerint cselekedj. Vonatkoztass el most a csak pénzalapú gondolkodástól. Fektess be a barátságba. Legyenek az ismerőseid olyan emberek, akikre nyugodtan bíznád akár a pénzügyeid intézését is. Ők a jóindulatukkal, a szeretetükkel, a bölcsességükkel segítenek téged, és te ezért nagyon hálás vagy nekik. S végül fektess be a szórakozásodba is. Légy mindig kész egy jó bújócskára a gyerkőceiddel, vagy tudj mindig elnézően mosolyogni, ha valami galibát fedezel fel magad körül. Örülj az életnek és gondold el, hogy napról napra mindig befektetünk valamibe úgy, hogy azt észre sem vesszük, mégis szép csendben kamatozik nekünk. :)

Mindig aktuális a fenti mondat, egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk meg magunkról, mert különben kicsúszik a lábunk alól a talaj. Ha nem mozgunk például, görcsösek lesznek az izmaink, nem hajlik úgy egy-egy ízület ahogy épp kellene, így minden mozdulatunk nehézkessé válik, szinte letapadnak az izmaink, és sok-sok időbe telik mire újra erőre kapunk. Épp ezért jó, ha már jó előre felkészítjük magunkat egy sportosabb életre, és alkalmazzuk a megfelelő formákat ahhoz, hogy mindig jó passzban lehessünk.

De a mozgáshiány csak az egyik ilyen tényező, ami hátráltatja az életünket. Ha teszünk azért, hogy el tudjunk menni kirándulni, akkor minden porcikánk hálás lesz nekünk, hogy így gondolkodtunk. Szellemileg például ugyanúgy szükséges a memóriatorna, mint egy-egy fizikai edzés. Sokszor lemondunk ezekről az építő jellegű megoldásokról, pedig csak önmagunknak ártunk ezzel. Ha otthon kell lenned, akkor is számtalan módja van, hogy jó kondíciót alakítsál ki magadnak. Egy edzett testben megfiatalodnak a sejtek, ruganyosabbak és rugalmasabbak leszünk, mint voltunk ezelőtt például 10-15 perccel.

Tulajdonképpen a viselkedés, a viselkedésterápia is ide tartozik, hiszen ha nem megfelelően tartjuk karban a testünket és a szellemünket, még fiatalon is leépülhetünk. Kis odafigyeléssel, egy kis akarattal máris szebb és jobb külsőt kölcsönözhetünk magunknak. Sőt! Belülről is megfiatalodunk. Ha jó kondiban tartod magad, egészséged meghálálja mindezt, és sokszor tényleg a kevéssel is beéri. Igyál sok-sok friss vizet, hogy a sejtjeid érezzék, hogy törődsz velük, gondoskodsz róluk és önmagadról is.

Legyen az bárki fia, elkezdeni a sportot nem egy ördögtől való dolog. Ezt mindenki beláthatja. Olyan kevés kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, hogy igazán megéri a befektetés. Otthon is jó formába tudod hozni magad, akár már pár perc jógával vagy ha másképp nem megy, gyógytornával. De számtalan megközelítése van a jó kondinak. Az, hogy reggel időben ébredj fel, már jó előre fel kell készíteni magadat, így este nem mehetsz dühösen, morcosan aludni. Csak te látod a kárát, és később bánni fogod, hogy csak nagy sokára múlik el egy-egy betegség. Legyél kitartó önmagad ápolásában, sohase mondd, hogy: - most nincs időm rá! -, mert mindig tudsz találni elegendő időt, és ha ügyes vagy, még így az életed hosszát is megnövelheted, ezt bátran állíthatom.

Mikor még fiatal voltam, jártam a Vidámparkban, ahol a legkedvesebb szórakozásom a Ciklon nevű óriás hullámvasúton való száguldás volt. Határtalan izgalommal és határtalan jókedvvel szálltam be a kocsiba, ahol szépen bekötöztek, hogy le ne pottyanjak, és kezdődhetett az élmény. Nem volt nálam boldogabb ember a világon, mikor a hullámvasút legmagasabb pontjára érkezett a szerkezet, és indult le a mélybe a szerelvény. Olyat még életemben nem sikoltottam, mint akkor, mert mikor megláttam a mélységet, nem is tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. De boldog voltam, mert élveztem minden pillanatát. Azt hiszem, hogy ilyen jókedvet kell előcsalogatnunk magunknak minden napra, hogy jól érezzük magunkat, élvezzük az életet, és vidámak legyünk, jókedvűek, mert azon az éjjelen biztosan forgott velem a világ, mikor aludni tértem, az biztos. Még most is, ha visszagondolok erre a nem mindennapi utazásra.

Szerezz jókedvet a mindennapjaidhoz, mert nélküle sivárabb lenne az életed. Olyan jó érzés egy jóízűt nevetni, vígan lenni a barátokkal, beszélgetni mindenféléről, és viccelődni a többiekkel, tréfálkozni csak úgy. Tudom, a mostani élethelyzetünk nem boldogít minket és nem kényeztet minket azzal, hogy csak úgy tréfálkozni legyen kedvünk, de ha jobb kedvvel nézel a holnapi napod elé, hidd el, hogy könnyebb lesz egy kicsit, és könnyebben lesz vége minden rossznak is. Minden pillanat tud olyan boldog perceket nyújtani, hogy értékelni tudjuk, és ha később visszaemlékszünk majd a mai vagy a tegnapi napra, elmosolyodunk magunkban, mert felfedezzük a szépet és a jót a perceink között. Most felcserélnénk egyik vagy másik napunkat biztosan egy régi emlékünkre, amikor olyan, de olyan nagyon vidámak voltunk, nem érdekelt semmi más, csak az, hogy örömöt szerezzünk a barátainknak, hogy együtt nevessünk, együtt lehessünk nagyon sokáig.

Amikor kedvetlenebb vagy, gondolj vissza mindig egy régebbi napodra, amikor senki nem tudta elvenni a nevetésedet, a jókedvedet, mert az a nap csak a tiéd volt, öröm volt minden pillanata már reggeltől, és ez kitartott egészen estig. Minden elsőre sikerült, bármit is csináltál éppen, mindenki visszamosolygott rád, mert látták milyen csodás hangulatban vagy, és ezt ők is megirigyelték tőled. Hunyd le a szemed és gondolj vissza ezekre a napjaidra, s meglátod, hogy egyből jobb lesz majd a kedved, a rossz érzések messze szállnak és holnapra elűzöd magad mellől a kedvetlenséget. Ne engedd meg magadnak, hogy bármi elszomorítson, higgy önmagadban, higgy abban, hogy a jobb érzések hamar feléd jönnek, elsimítják a gondokat előtted, és nem engedik, hogy bármi ártson neked. Szerezz inkább jókedvet magadnak, lásd meg a szépet és a jót mindenben, s légy olyan boldog mindig, hogy legyen kedved felszállni bármikor egy hasonló Ciklonra, mint ami a képen is van. :)

Hát, ehhez a címhez alkalmat kellett találnom, hogy hűen leírhassam, amit gondolok. A lustálkodáshoz idő kell. Ebben megegyezhetünk. De még mennyi idő!!! Ennyi idő alatt meg mi mindent el tudnánk végezni! :) De a viccet félretéve, nagyon sokszor és nagyon sokat kellene csak úgy lustálkodnunk. Jót tesz a lelkivilágunknak, ezt bátran mondhatom. Szóval igaz a "hír", hogy a lustálkodás néha jól jön.

De mit is nevezünk lustálkodásnak? Azt, amikor befejezted pl. a munkádat és mint aki jól végezte dolgát, leheveredsz a kanapéra csak úgy révedni a semmibe. Csak úgy semmit sem csinálsz és nincs olyan tényező, ami ilyenkor ki tudna hozni a sodrodból. A lustálkodás felszabadít, szabadságot ad a rohanó világunkban, és segít helyreállítani az egyensúlyunkat. Ki ne szeretné ezt mind, mégsem adja meg magának a lehetőséget egy jó kis pihenésre, lustálkodásra. Pedig ha tudná, hogy milyen jót tesz vele a szervezetének, másképp gondolkodna biztosan.

Ha a lustálkodáshoz idő kell, akkor honnan csípjünk le hozzá kellő alkalmat? A helyzet az, hogy az első helyen a lustálkodás van, az összes többi csak utána jön. Meglepő, de így működik. Ha kipihent vagy, jobban is tudsz dolgozni, gondolkodni, és az otthoni dolgokat is gyorsabban elvégzed. Ezért kell néha még a túrabakancsot is az ablakba tenni. Ha pörgünk egész nap, megállás nélkül, és még ezek után otthon is dolgozni, tenni-venni kéne, bizony, hogy nem sikerülne semmi értelmeset összehoznunk.

Dőlj le délután néhány percre, esetleg órára, hogy kipihenje a szervezeted az egész napi robotot, és ne gondolj semmire, kapcsolj ki amennyire ezt elsőre sikerül. Ha pihenteted a tested és lelked, hamarabb nyered vissza az erődet, hamarabb tudsz regenerálódni. És sokszor pont erre van szükségünk, hogy azután élvezni tudjuk az életünket. :)

Most nem csak olyan értékeidre gondolok, mint a pénz vagy az ékszerek, hanem a belső értékeidre is, a becsületedre, a hűségedre, az őszinteségedre, a megbízhatóságodra is, mert ezeket is elveszíthetjük, ha nem vigyázunk kellőképpen. Nem bíznak meg többet bennünk az emberek, ha eljátsszuk a becsületünket. Nem fognak szeretni, ha hűtlenek vagyunk, és ha hazugságon kapnak minket, már nem ér semmit az adott szavunk. Így van ez, és épp ezért kell nagyon figyelnünk önmagunkra.

De kezdjük az elején. Ha sok pénzed van, lehet, könnyelműbb vagy, mint kellene lenned. Szórod a pénzt, költekezel, míg egyszer csak azt veszed észre, hogy kifogyott az aranytartalékod is. Ha sok ékszert halmozol föl magadnak, talán már nem is érzed, hogy mi a jelentősége egy apróbb kis ajándéknak, meglepetésnek. Nem szabad elvetnünk a sulykot. Mindenből annyi legyen a tiéd, amennyivel tudsz is bánni, vagy amennyit tudsz viselni is. Szokták is mondani, hogy a ruhát, a frizurát tudni kell viselni. Nem mindegy, hogyan is érzed magad egy elegáns kosztümben, vagy egy jól megalkotott frizurával. Saját példámból mondom: - addig-addig szépítkeztem egy időben, míg volt, aki meg sem ismert az új hajviseletemmel, amit egy ideig tudtam is viselni, de ahogy az lenni szokott, a borsos árak miatt már el-elmaradoztam a fodrásztól, és hamar végeszakadt a diadalmas korszakom. Tehát vigyázz, mire költöd a pénzedet is, mert hamar kiapadhat a forrása.

Ha eddig megvolt az emberek bizalma feléd, igyekezz, hogy ne játszd el, mint a rossz pókeres a pénzét a kártyaasztalnál. Belső értékeink mindig is fontosak voltak és azok is lesznek. Az igazmondásodat őrizd meg társaid felé. Ha így teszel, megbecsülnek és megbíznak benned életed végéig. Azt hiszem, hogy ez a létező összes pénzednél fontosabb kell, hogy legyen, és valószínű, az is. Amikor egy gyermek őszinte, tiszta, ártatlan szemébe nézel, nem hiszem, hogy lenne kedved bármit is lódítani neki, hiszen érzed, hogy sokat veszíthetsz rajta. Tulajdonképpen mindenedet elveszítheted egyszer s mindenkor. Ezért gondold át, hogy milyen értékeid vannak és azokkal milyen barátságban is vagy, hiszen az élet forgandó, egyszer fenn, egyszer lenn. Ki tudja, hogy miért kerülünk időnként padlóra? Ha őszinte tiszta szívvel tudsz élni, nem kell tartanod semmi rossztól.